Ez a könyv ha más miatt nem is, de a témája miatt "érdekes" számomra. Rengeteg könyvet olvastam a családon belüli erőszak témáról, érdekel, de minél jobban beleástam magam, annál inkább képtelen voltam/vagyok megérteni a felek motivációját (talán mert nem voltam soha ilyen helyzetben, talán mert vannak dolgok, amikben igen szilárdak az elképzeléseim, avagy elveim..., nem, nem tudom, az okot, hogy miért).
Kiskoromban engem is elfenekeltek egyszer-kétszer, tinikorban is kaptam pár taslit (amit elvileg meg is érdemeltem), és máig tisztán emlékszem az érzésre...
Előbb a döbbenetre, aztán arra a gyilkos dühre és vad indulatra ami bennem lobogott..., és szégyen nem szégyen, ma már reflexből visszaütnék.
Magamból indulok ki, talán ezért sem bírom felfogni ezeket a dolgokat.
Nem értem, hogy lehet egy olyan emberrel élni, aki előbb agyba-főbe ver utána meg azt bizonygatja, hogy szeret? Egy felnőtt miért nem tud ez ellen semmi sem tenni, kiszállni, elhagyni..., ahelyett, hogy önigazolást keres ill mentegeti, vagy saját magát hibáztatja mindenért.., hümm. nemértem.
◙
Beleolvasós:
"– Undok kisfiúk – mondta. – A legtöbbjük. Összeverik a feleségeiket, utasítgatják őket, kimosatják az alsóneműjüket, magukat meg nagyra tartják... Mindenhová odapisilnek, csak a vécébe nem. Amikor az első férjem meghalt, és a barátaim kérdezték, nem akarok-e újra férjhez menni, azt feleltem: Okos ember nem követi el kétszer ugyanazt a hibát, így aztán egyedül élek a saját tiszta vécémmel és a saját alsóneműmet mosóm. Nem hiszem, hogy túlságosan vidáman hangzik önnek, de így volt. És még mindig így van."
◙
"...a nappal utolsó fénysugarainál olvasott. Fölkapcsolta a villanyt, könyvét még mindig a kezében tartva; az abban szereplő emberek valóságosabbaknak tűntek, mint ő maga. Kiment megnézni magát az előszobai tükörben. - Te nem létezel, még egy könyvben sem - mondta magának. - Halott vagy."
"Nem tudják a valódi nevét. Most nincs valódi neve. Álmából lassan ébredezve úgy érezte, sodródik kifelé a hétköznapok világából, ahol az emberek, azok, akiknek mondják magukat, nem hazudnak."
"– Mindketten könyvbolondok vagyunk... bennük élünk, a fejünkben hordozzuk a részleteiket. Megszállottak vagyunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése