"Ahogy eltávoztam tőle, becsuktam magam mögött az ajtót, s egy percig a folyosón maradtam, a sötétben. A ház nyugodt volt, s a lépcsőház mélyéből nedves és homályos lehelet áradt. Nem hallottam, semmi mást, csak vérem lüktetését a fülemben, s egy pillanatig mozdulatlanul álltam. De a vén Salamano szobájában a kutya tompán felnyögött. Az alvó ház szívéből úgy szállt fel lassan ez a sírás, mint egy csendből kicsírázott virág."
"Este Marie eljött értem, s kérdezte, nem venném-e el feleségül. Azt mondtam, hogy nekem mindegy, s megtehetem, ha ez a kívánsága. Akkor meg azt akarta tudni, hogy igazán szeretem-e. Azt feleltem, mint már egyszer, hogy ez nem jelent ugyan semmit, de hogy hát azt gondolom, nem szeretem. - Akkor hát mért venne feleségül? - mondta. Próbáltam megmagyarázni néki, hogy ez egy cseppet sem fontos, és hogyha ez a kívánsága, feleségül is vehetem. Különben is ő kér erre, és én épp hogy csak szót fogadok. Amire ő megjegyezte, hogy a házasság komoly dolog. Én erre azt feleltem, hogy: - Nem. - Marie elhallgatott egy percre, és csak nézett rám csendesen. Aztán megint beszélni kezdett. Csak még annyit akart tudni, elfogadnám-e más nőtől ugyanezt az ajánlatot, s tudnék-e hozzá ugyanúgy ragaszkodni. Azt feleltem: - Természetesen. - Akkor ő tűnődni kezdett, szeret-e, én viszont erről nem tudhattam semmit. Megint hallgatott egy percig, aztán azt suttogta, hogy furcsa vagyok, s hogy biztosan épp ezért szeret, de lehet, hogy egyszer majd ugyanezért szakad el tőlem. Mivel én tovább hallgattam, nem tudva, mi mást mondhatnék, megfogta a karomat, mosolygott, és kijelentette, hogy a feleségem akar lenni. Azt feleltem, úgy is lesz, éspedig amikor ő akarja."
"A kihallgatás megkezdődött. Úgy írtak le előtte, ezzel kezdte a beszélgetést, mint valami hallgatag és zárkózott jellemű embert, s szeretné megtudni, mondta, mi erről a véleményem. Azt feleltem: - Ez azért van, mert nincsen sok mondanivalóm. Akkor hát inkább hallgatok. - Mosolygott, mint legelőször, elismerte, ennél nincsen jobb érv, s hozzátette: - Különben sem fontos. - Elhallgatott, rám nézett, s eléggé hirtelen kiegyenesedett, hogy gyorsan még annyit mondjon: - Semmi sem érdekel, csakis maga. - Nemigen értettem, hogy gondolja ezt, s ezért nem is feleltem. - Vannak dolgok - tette hozzá -, amiket nem értek a tettében. Biztos vagyok, segít majd benne, hogy meg tudjam érteni őket. - Azt feleltem, hogy egészen egyszerűen történt minden. Akkor unszolt, beszéljem el az egész nap történetét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése