"Férfiak és asszonyok gyűltek körém, valami ismeretlen nyelvjárást beszélve. Gyanakvó tekintetük, egy-egy mozdulatuk kétségbe ejtett. Többen kutyát vezettek, melyek acsarogva ugrottak volna felém.
Valaki hátba taszított egy gereblyével. Félreugrottam..
Valaki megbökött egy vasvilla hegyes ágával. Megint félreugrottam, hangosan bömbölve.
Felélénkült a tömeg. Valaki hozzám vágott egy követ. Lehasaltam, arccal a földnek, hogy ne is lássam, mi történik legközelebb. Záporozott a fejemre a száradt tehénszar, rohadt krumpli, almacsutka, rög, kavics. Arcomat tenyerembe temetve belevisítottam az utat borító porba.
Valaki felrántott a földről. Szálas, vörös hajú paraszt cibált maga felé a hajamnál fogva, miközben a másik kezével a fülemet csavargatta. Kétségbeesetten próbáltam ellenállni. A tömeg harsogva röhögött. A férfi ellökött, és belém rúgott fatalpú cipőjével. A tömeg üvöltött, a férfiak a hasukat fogva hahotáztak, a kutyák őrjöngve törekedtek felém.
Gabonás zsákot markoló paraszt nyomakodott át a tömegen. Nyakon csípett, és a fejemre húzta a zsákot. Azután hanyatt lökött, és dagasztotta bele testemet a bűzös fekete földbe.
Rúgkapáltam, haraptam, karmoltam. Tarkón csaptak, és elvesztettem az eszméletemet.
Fájdalomra ébredtem. Bele voltam gyömöszölve a zsákba, a vállán vitt valaki, a durva vásznon át éreztem izzadt test melegét. A zsákmadzag össze volt kötve a fejem felett. Amikor megpróbáltam kiszabadulni, a férfi letett a földre, és a lelket is kirugdosta belőlem. Moccanni se mertem, kuporogtam csak, mint a sükebóka."
◙
"Hosszú évek múltán tehát az áldozat megbüntette hóhérát, és az igazság diadalmaskodott. Ezért tartotta a közhit, hogy sem eső, sem tűz, sem szél nem törölheti ki a bűn nyomát. Az igazság úgy függ a világ feleett, mint valami óriási kalapács egy roppant marokban, melynek meg kell állnia kis időre, mielőtt rettenetes erővel lesújt a gyanútlan üllőre."
◙
"Megpróbáltam elképzelni, hogyan is működnek ezek a Gonosz Szellemek. Az emberek agya és lelke oly nyitott emez erők előtt, mint a felszántott mező, és a Gonosz Szellemek ezen a mezőn hintik fáradhatatlanul mérgező magvukat. Ha aztán a mag megered, vagyis ha szívesen fogadják őket, felajánlanak bármi segítséget, azzal a feltétellel, hogy csakis önző célokra és mások ártalmára szabad használni. Attól a pillanattól fogva, hogy lecimborált az Ördöggel, minél több bajt, nyomorúságot, bántalmat és keserűséget okoz az ember a környezetében lévőknek, annál több segítségre számíthat. Ha azonban nem akar másoknak bajt okozni, ha erőt vesz rajta a szeretet, barátság, könyörületesség érzelme, akkor ő maga gyöngül el, s őrá háramol mindaz a szenvedés és kudarc, amitől másokat megkímélt."
◙
"A könyvek óriási hatást tettek rám. Egyszerű nyomtatott oldalaikról éppoly valóságos világot lehetett előidézni, mint amelyiket érzékeivel ragad meg az ember. Azonkívül a könyvek világa, akárcsak a konzervhús, valahogy gazdagabb és ízesebb, mint a köznapi fajta."
◙
"Az ember sok ösvény közül választhatott, sok kisebb és nagyobb út vezetett élete országán át. Volt, amelyik zsákutcának bizonyult, mások mocsárba torkolltak, veszedelmes csapdákban végződtek."
◙
"Az ember mindig azt kockáztatja, hogy vagy azok csapdájába esik, akik gyűlölik és üldözik, vagy azok ölelő karjába, akik szeretik és meg akarják védeni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése