Mert aki hagyja magát, az a kapcarongy, az nem nő. A kapcarongy az arról szól, hogy lóg a szögön. Arra jár egy pasi, leakasztja, beletörli a farkát, bevágja a sarokba, majd a szorgalmas kapcarongy kirohan a fürdőszobába, kimossa magát, parfüm, szög.
Honnan lehet tudni, hogy kivel legyek őszinte? Miért kéne mindenkivel őszintének lenni? Meg kell találni azokat, akik ezt megbecsülik. Hogy hol érdemes őszintének lenni, kivel érdemes őszintén beszélni, két csapásvonalon állapítható meg. Az egyik: ha beszélgetek valakivel, figyelem azt, hogy mennyire néz a szemembe. Sablondolog a szemkontaktus-tartás, de ha beszélek valakivel önmagamról, és közben ő jobbra-balra nézeget - „igen, persze, hogyne, Igen”, „te nem is figyelsz", „de, figyelek, mondjad, persze, hogy figyelek" - az mind sokat jelent. Tehát, ha nincsen szemkontaktus, és látható az unatkozás, az elbambulás, a „fejezd már be”, ha nézegeti az óráját, sms-ezik - akkor miért mondjak neki bármit? Ennek a komplikáltabb formája, amikor valaki rám figyel, a szemembe néz, de valójában nem figyel rám. Ezt észrevenni csak úgy lehet, ha a különböző érzékszerveinket megfelelően használjuk, hogy megtaláljuk azt, aki őszinte velünk. Az egyik érzékszerv a látás. De itt jön be az a nagyon furcsa képességünk, hogy érezhetjük, megéri-e a másikkal őszintén beszélni, vagy nem éri meg. Látjuk, hogy a testtartása nyitott-e felénk. Tehát a megfelelő, helyzethez illő testtartás és pantomimika elengedhetetlen annak megállapításához, hogy ki őszinte velem és ki nem. És a benső érzés, hogy mindezt érzem-e... Ha valaki érzelmileg zárkózottá teszi önmagát, nagyon nehezen nyit, akkor sajnos nagyon sokszor elköveti azt a hibát, hogy az évek hosszú sora alatt felgyülemlett feszültség következtében elvékonyodik az aktuális védekezési mechanizmusa, és egyszerre kitör belőle valami. Különösen akkor következik ez be, amikor az illető ivott. Ilyenkor lehet látni azt, hogy az ittas csaj hirtelen a röhögésből átfordul egy óriási zokogásba, és nem tudja abbahagyni. Ez például olyankor történik, amikor valaki éveken keresztül erősnek mutatja magát, de nem az. „Erős vagyok, erős vagyok, erős vagyok", a barátnőivel elmegy valahova bulizni, és ez alatt szétcsavarodik. A többiek megdöbbenve néznek, hogy mi történt ezzel a lánnyal. Mert ő nem ilyen. Azért nem ilyen, mert nem merte azt az arcát mutatni, amilyen valójában. Azoknál az embereknél, akik elfojtanak önmagukban egy csomó mindent, gyakrabban előfordul, hogy olyankor robbannak ki vagy robbannak szét, amikor nem kéne. Már nem bírják a képmutatást, és azt szeretnék, hogy legyen már vége. Az alkohol ugyan rossz tanácsadó, de hányszor megtapasztaltuk azt, hogy egy vadidegen emberrel, akivel ott ácsorgunk egymás mellett valamilyen bárban, őszintén tudunk beszélgetni a benső dolgokról. Mert - és itt van a kutya elásva - azt hisszük, hogy ha a hozzátartozónknak mondjuk el, akkor az vissza fog ezzel élni, de ha egy vadidegen embernek, akivel a büdös életben nem fogunk találkozni újra, akkor megtehetjük... Ezt hívják tüneti kezelésnek. Ilyenkor megkönnyebbülnek az emberek, de nem fog semmi sem változni, mert nem annak mondták el, akire mindez tartozik. Ráisznak erre még egy-két töményet vagy koktélt, majd elmennek, és el akarják felejteni az egészet.
A csajok nem akarják meglátni azt, hogy a B-ben (jelen pillanat) most mi van, hanem sírdogálnak az A (múlt miatt). Rettegnak a Z-től (jövőtől), miközben elbasszák a B-t. Mert a sírdogálás és a rettegés között nem lehet a jelen pillanatot jól megélni. Tehát bűntudatom van, vagy rettegek. De akkor mikor élek? Mikor teszek be mindent ebbe a dolgoba, ebbe a helyzetbe, ami éppen most van? Hát nem telszem bele...A nap végén meg ott állok, és milyen napom volt? Hát szörnyű...Szörnyű...Iszonyú...
...a magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború...
Valaki megkérdezte tőlem: "Tudsz mondani egy egyszerű módszert arra,hogy én, mint nő észrevegyem, hogy vak vagyok?" Nagyon egyszerű: az az ember, aki eljut idáig a könyv olvasásában, fogja meg a tenyerét. Ha hideg, verejtékes, mindaz, ami eddig elhangzott, betalált, mert ez jelzi az emberben a meglévő félelmet és bizonytalanságot. (Namost, amikor ennél a résznél jártam, történetesen a jobb kezem verejtékes volt ugyan, de hideg nem, a bal meg totál száraz...ilyenkor mi van?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése