Próbáltam mókás, a legkevésbé sem funkcionális dolgokat beszerezni, több-kevesebb sikerrel. Mivel az anyagi lehetőségek eléggé korlátozottak voltak, azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem, fordított esetben én kifejezetten örültem volna ezeknek a dolgoknak.
Eléggé féltem a végeredménytől mivel a társaság vegyes volt, nem mindenki ismerte a másik., más korosztály...stb., és nem hiába, kevés kivétellel teljesen rugalmatlan, sótlan egyeddel sikerült összezárni..., azt hiszem, ekkor esett le, hogy nem is ismerem az én úgynevezett LEGJOBB BARÁTNŐMET. Fogalmam sincs, hogy kicsoda Ő, és azok a fintorgó valakik, akikkel az estét töltöttem, jobban tisztában vannak azzal, hogy ki Ő, mint én. Számomra hatalmas csalódás volt ez a nap, pedig kimondhatatlanul készültem rá, szerettem volna, hogy jól érezze magát, élvezze, hogy olyan legyen, amire "álmaiban vágyott", és neadjisten évek múltán is felvetődjön az a nap, egy-egy beszélgetés során.
A személyes kedvenc ajándékom az egy "kézzel készített" túlélőcsomagnak titulált cipős-doboz volt, amit körbe bevontam sima fehér lappal, és idézetekkel ragasztottam tele. Különböző dolgok kerültek bele, úgy mint: fakanál (ez lesz a legjobb barátod vagy valami hasonló felirattal), tanga (0-24 írással), fütyi alakú tészta, zacsis leves, mágnes (hogy a vonzalom soha nem múljon el), sebtapasz vagy ragasztó (ha valami eltörött meg lehessen javítani), teafilter (a zord időkre), óvszer..., és dolgok, amikre már nem is emlékszem.
Torta (a másik kedvencem):
Ajándékok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése