Émile Ajar: Előttem az élet

"Az ön tudatlanságot három vagy négyéves koromban hagytam abba, és néha hiányzik."

  • "Élhet az ember szeretet nélkül, Hamil úr?

[…]

  • Igen – mondta, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellené magát."

"Szerintem az igazságtalanok alszanak a legjobban, mert ők tojnak a világra, az igazak viszont a szemüket sem hunyják le, és mindenért rágják magukat. Máskülönben nem is volnának igazak."


"Az emberek mindig a szemükben a legszomorúbbak."

"Ahogy most visszagondolok rá, úgy érzem, maga is elhitte, amit mondott. Sokszor észrevettem, hogy az emberek a végén el is hiszik, amit mondanak, e nélkül élni sem tudnának."


"Ekkor jöttem rá, hogy kicsit hangyás. Elég baja volt az életben, és most kellett fizetnie érte, mert az életben mindenért fizetni kell."


"Minél többet tudsz, annál rosszabb."


"…neki is igaza volt, amikor mosolyogva megmagyarázta, hogy semmi se fehér vagy fekete, és hogy ami fehér, az gyakran fekete, csak titkolja, és a fekete meg néha fehér, csak átverték."


"Egy illetőnél a szív és a fej a legfontosabb darabok, azokért kell a legdrágábban megfizetni. Ha a szív megáll, már nem lehet ott folytatni, ahol régen, és ha a fej elszabadult, és már nincs ki mint a négy kereke, akkor az illető elveszti a mivoltát, és már nem élvezi az életet. Szerintem nagyon fiatalon bele kell kezdeni az életbe, mert később elveszti az értékét, és senki vissza nem adja."


"…azt mondja, hogy az emberiség csak egy vessző az Élet Könyvében…"


"Nagyon jól emlékszem életemnek erre a percére, mert pont olyan volt, mint a többi. Nálam mindig ez van, a mindennapos élet, de van úgy, hogy még így sincs."


"Mindig törvénybe ütközőnek éreztem magam, nagyon úgy éreztem, hogy semmi keresnivalóm."


"Nyaltam a fagylaltot. Nem volt lelkierőm, és a jó dolgok még jobban ízlenek, amikor az embernek nincs lelkiereje. Már sokszor megfigyeltem. Ha az ember a legszívesebben megdöglene, akkor a csokoládé a mindennaposnál is finomabb."


"…azt mondja, hogy az élet lehet nagyon szép, de azt még nem találták fel, és addig is élni kell."


  • "És mit csinálnánk, ha összeházasodnánk?

  • Hát sajnálják egymást, a fenébe is. Mindenki ezért házasodik össze."

"…magába feledkezett, mert az élet úgy élteti az embereket, hogy közben nem nagyon figyel oda, mi történik velük."


"…éppen pukkant korszakában volt, amit úgy neveznek, letargia, amikor az ember tojik a világra, és nem lehet felverni."


Az elmések, azok olyan emberek, akiknek folyton azt magyarázzák, hogy nincsen azuk, amijük van, és nem azt látják, amit látnak, hát a végén teljesen meghülyítik őket."


"Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek."




"Másnap jókedvűen ébredtem. Amikor felébredek akkor először semmire se gondolok, és ez örömmel tölt el."

Nincsenek megjegyzések: