Néhány szösszenet:
"A papa hangja viszont nagyon furcsának tűnt a telefonban. Persze majdnem mindig olyan. Az, európai hívások mindig bénák, mert hallani, ahogy a tenger alatti kábelek körül sustorog a víz. Ettől mindig ideges leszek, olyan, mintha a halak lehallgatnák a beszélgetést, vagy mi... [...]"
"A mellem nyár óta egész egyszerűen semmit nem nőtt. A mamának nem volt igaza. Nem indult rohamos növekedésnek, amikor tizennégy éves lettem, mint az övé. Valószínűleg sosem indul rohamos növekedésnek. Rohamos növekedésnek kizárólag a MAGASSÁGOM indult, nem pedig a NŐIESSÉGEM. Én vagyok a legmagasabb lány az osztályban. Ha bárki meg is hívna a Multikulti Bálba a jövő hónapban, akkor sem tudnék pánt nélküli ruhát fölvenni, mert nincs, ami megtartja a helyén. (Jaj nekem!)
Én egy cseppet sem vagyok hercegnő. Annyira NEM vagyok hercegnő, hogy amikor a papa elkezdte ezt magyarázni, egyszerűen elkezdtem bőgni. Láttam a nagy aranykeretes tükörben a teázó túlsó végén a tükörképemet, az arcom vörös és foltos lett, pont, mint tornaórán, ha kidobósozunk és eltalál a labda. Néztem magam abban a nagy tükörben, és csak arra bírtam gondolni: Ilyen egy hercegnő feje?!
Komolyan mondom, ez nem lehet igaz. Soha életemben nem láttam senkit, aki kevésbé hercegnőiesen nézett ki nálam. A hajam tök rémes, se nem göndör, se nem egyenes; olyan háromszög forma a fejem. Egész rövidre kell vágatnom, különben úgy nézek ki, mint egy Elsőbbség adás kötelező! tábla. Ráadásul se nem szőke, se nem barna, hanem valahol a kettő között, szerintem seszínű, vagy ha jobban tetszik, mosogatólészínű... Szuper, mi?
A szám nagyobb, mint Julia Robertsé, mellem egyáltalán nincs, a lábam viszont akkora, mint egy snowboard. Lilly szerint a szemem a levonzóbb rajtam, ami szürke, de most persze vörös és dagadt, mert próbáltam visszatartani a bőgést.
Naná, a hercegnők nyilván nem bőgnek!
A papa simogatta a kezemet, és azt hajtogatta, hogy nagyon sajnálja. Én nagyon szeretem a papát, de teljesen reménytelen eset. Válaszolni se tudtam, mert féltem, ha mondok valamit, akkor még jobban rám jön a bőgés. Ő meg csak mondogatta, hogy azért nem olyan vészes a dolog, majd megszeretem a palotát, ha ott lakom vele együtt, és bármikor visszajöhetek meglátogatni a kis barátaimat.
Na, ettől lett tele a hócipőm.
Nem elég, hogy hercegnő vagyok, még EL IS KÖLTÖZZEK? Annyira elszállt az agyam, hogy rögtön abba is hagytam a bőgést. Igazán nem szoktam túl gyakran bevadulni, mert ugye állítólag kerülöm a konfliktusokat, de ha egyszer bevadulok, akkor jaj mindenkinek."
◙
"Én nagyjából rendes lánya vagyok a szüleimnek. De tényleg. Nem cigizem. Nem drogozom. Nem estem teherbe és nem hoztam világra nem kívánt gyermeket. Teljesen megbízható vagyok, és legtöbbször megcsinálom a leckémet. Egyetlen egy tetves rossz jegyem van egy olyan tárgyból, aminek soha semmi hasznát nem fogom venni; a többiből egész jó vagyok."
"Óda a matekhoz
Koszos terembe terelve
börtönében kerengve.
Tíz perc még csöngetésig.
minek, minek nekem?
titkát s rejtélyeit?
könyörül rajtunk, s eressz!"
◙
"Ha van Isten, hogy engedhette ezt? Komolyan. Folyton arról beszélnek, hogy Isten nem rak több terhet az emberre, mint amennyit el tud viselni, de én most itt kijelentem: én ezt nem bírom elviselni. Ez nekem túl sok!"
"Heverésztem és arra gondoltam, milyen szerencsés is vagyok. A dolgok kis ideje még egészen szörnyűek voltak. Hát nem furcsa, hogy a végére valahogy minden magától megoldódik Valami csörömpölést hallok a konyhából. Biztos Maya az, éppen a szűrt narancslét tölti ki a reggelihez. Kimegyek, megkérdezem, nem kell-e segíteni. Nem tudom mitől, de olyan BOLDOG VAGYOK! Nem kell hozzá sok, ugye?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése