Bodzapezsgő

Még nem ittam bodzapezsgőt, és őszintén szólva, el nem tudom képzelni, miben különbözhet a sima bodzaszörptől, amihez volt szerencsém, sokszor, sokféléhez, nem rajongok érte, és igazából a tág/szűk család sem készíti/fogyasztja, az illatát viszont imádom. Ezen kívül hülyét tudok kapni a benne úszkáló döglött bogaraktól (ez az egyik vesszőparipám, már-már beteges…), szóval ezért sem csinál(ok)tam.
(Itát szokott hozni bodzaszezonban egy-két üveggel, általában „úgy vágják hozzá” kedvességből, és rendszerint elromlik. Most is kapott valahonnan, megkóstoltam, de már az első elkészített adagban találtam egy bogarat, úgyhogy jól ott is hagytam.)
Végtelennek tűnő időn keresztül görnyedtem a mosogató felett, egyenként, többször is, jó alaposan átmostam a virágokat, mégis miután leszűrtem, mintha láttam (vagy látni véltem) volna úszkáló beazonosíthatatlan dolgokat/lényeket (amiket szimplán boooogáááárr-nak hívok), nem is tudom, paranoiás lennék?

Az egészben az a vicces, hogy nagy eséllyel rám fog rohadni az egész...

Hozzávalók:

35-40 bodzatányér

2 kg kristálycukor

4 citrom leve és héja

2 evőkanál fehérborecet

1-2 csipetnyi élesztő (szükség esetén)

6 liter ásványvíz

4 liter vizet felforralok, hozzáadom a cukrot, és addig keverem, amíg feloldódik. Felöntöm a maradék vízzel, belereszelem a citromhéjat, a levét is belefacsarom, hozzáadom a fehérborecetet, megkeverem, végül a letisztított bodzavirágokat is belerakom. Letakarom, és hűvös, szellős helyen pár napig (én két napig) magára hagyom. Ha a teteje nem lett picit habos, csipetnyi élesztőt adok hozzá, és további négy napig erjesztem. Majd átszűröm, vastag falú üvegbe töltöm, 8 napig állni hagyom. Ezt követően fogyasztható.

Hát kíváncsi vagyok…

Recept INNEN.