Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal. Egyszerű életet éltem, nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam, mint bárki más: egész szívemmel és lelkemmel szerettem valaki, és nekem ez bőven elég.
.
Lehetetlen szerelme volt, a fiú vidéken élt, a lány, városban, a lánynak a lába előtt hevert a világ, a fiúnak egy megveszekedett vasa sem volt. Nem sok mindenben értettek egyet, tulajdonképpen semmiben, állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást, de a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.
.
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve, egy dolog közös bennük hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.
Drága Allie!
.
Tegnap éjjel nem tudtam aludni, mert tudom hogy mindennek vége köztünk.
Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelme volt, és ha egyszer a távoli jövőben, találkozunk az új életünkben boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt,miközben megtanultunk szeretni.
Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal, lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben, te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.
.
Szeretlek!
.
Isten veled:
Noah
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése