Minden évbenPersze nem így lesz…, minden alkalom egyre rosszabb és rosszabb. Azt gondoltam, a tavalyinál már nincs lejjebb, pedig van…, méghozzá az idei. Ingerlékeny, agresszív és dühös vagyok, borzasztóan dühös, magamra, és az egész világra. Frusztrál, nem érzem, hogy ezek a napok bármiben is különböznének a többitől, nincs változás, csak ez az állandó fásultság, és semmit nem akarás. A lakás kopár, nincs adventi koszorú, nincsenek ajándékok, de még fenyőfa sem.
Észrevettem, hogy az ünnepek közeledtével a hangulatom irányíthatatlan, és megállíthatatlan kocsiként száguld lefele a lejtőn. Mitől legyen boldog, kellemes, amikor én magam sem vagyok az? Hogy legyek felhőtlen, amikor még a jókívánságokra is nehezemre esik válaszoln?
Felnőtt létem óta érdekes modon viszonyulok a karácsonyhoz, kezdetben egész normálisan álltam hozzá, nem volt óriási felhajtás, meg flanc, de mégis karácsonyos volt, aztán nyűggé vált, az utóbbi időkben viszont egyenesen gyűlolom…, hogy az egyik kedvenc sorozatomból a Srubs-ből idézzek: "Gyűlölöm a karácsonyt…, teljes szívemből."
Eltűnt a varázs, a gyermekkori karácsonyok varázsa, egyszer csak kikopott, hirtelen észrevétlenül. Az emlékeimben még él ez a kép, és fáj, valahogy minden jobb volt, más, örömködös és ártatlan. Nem értem hova tűnt az a gyerek, és hogy lett az, aki, hogy lett minden olyan amilyen? Mi történ és miért így?
Elnézegettem mások, ismeretlenek mennyire készülnek erre a pár napra, hónapok óta várják, tervezgetnek, aztán díszítenek, sütögetnek, ajándékoznak. Néha irigyeltem őket, boldognak tűntek, és elgondolkodtam, hogy nekem ez miért nem megy? Hiszen én is megtehetném ugyanezeket (vettem is két díszt, annyira fellelkesültem, amiket aztán behajítottam a szekrény legmélyére...), de aztán mégsem tettem, egyszerűen nem, talán mert már ez sem érdekel…
Talán a következő év jobb lesz…, talán…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése