Az idő előszeretettel billent minket fenéken, még a legerősebbeket is meg tudja lepni.
Lelassít, álldogál, végül megfagy, és mi ott ragadunk a pillanatban, moccanni sem bírunk, sem az egyik, sem a másik irányba.
Az idő rohan, az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket, de mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk, időt, hogy talpra álljunk, időt, hogy felnőjünk, hogy felejtsünk.
Időt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése