Viszik elvitték a kicsikémet, az én bordó csodámat..., bele sem gondoltam igazán, de most, most, hogy a nagy semmi tátong a "helyén", most potyognak a könnyek..., mégiscsak az enyém volt, az első volt, az egyetlen, hosszú ideig a "nagy szerelem", imádtam, büszke voltam rá, hogy az enyém lehet..., és annak ellenére, hogy az utóbbi időben mostohán bántam vele, sok mindent átéltünk, sok helyen jártunk..., és most nincs, más emberek "használják", már a másé..., hát ennyit jelentettél nekem..., bye, bye baby, baby goodbye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése