"Kettétört fésű, és három gyufaszál
Még nem tudod, hogy meddig tart az előadás.
A műsor véget ért, a szereplők mind elmentek,
A lelkük elfáradt, a szívük összetört.
Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek,
Szélfútta szavaid, úgysem hallják meg.
Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny.
És lassan a földre hull egy üvegszínű könny.
Széttárta sötét szárnyát a bársonyléptű éj
Földre küldte minden árnyát a hideglelkű fény.
Soha már, mindig ezt mondja a madár, az a fekete madár,
Soha már, rád senki nem vár már,
Csak a fekete madár, soha már..."
"Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése