Békésen morcosan sétálgatok szedem a lábam ma az esőben, baromságokon bosszankodva, mikor is egy srác, meg egy lány beelőz, és leszólít, hogy zavarhatnak-e néhány percig. Az első szembe tűnő dolog az a lány nyakában lógó fényképezőgép volt, úgyhogy "félve" kérdeztem vissza, hogy mit szeretnének (mert csak az kattogott az agyamba, hogy az én fejem, ha a fene fenét eszik, akkor sem fog megjelenni valamilyen médiában). Aztán kiderült, hogy a Borstól vagy a Borsától jöttek (lövésem sincs, már hogy pontosan honnan), és kapcsolatban élőket kérdezgetnek, azon belül is a vitákról/vitázási szokásokról. Szóval no para, már az első körben kiestem :), de azért jól esett a "kis lelkemnek", hogy kinézték az agyhalott fejemből az "igen" válaszokat.
Őszintén szólva nem szívesen állok meg, ha az utcán szólítanak bármiért úgymond le..., a legtöbbször azért mert nem is hallom, mivel az esetek 99%-ban a zenedobozommal közlekedek (jobb szeretem kizárni a világot), másrészt meg olyan gázos egyénekbe futok bele (ill. ők futnak belém, talán vonzom őket), hogy messzire elkerülöm azt, akin a legkisebb jelét is látom annak, hogy készülődik megszólítani (ugyanis, ha nem lesből támad a legtöbb emberen látszik, hogy akar valamit...).
Persze tudom, hogy ez egy bunkó dolog, és a legjobbat kéne feltételezni az emberekről, de valahogy nincs kedvem újból egy mutogatós bácsiba fiúba botlani (azt hiszem, az egy igen rossz "élmény" volt).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése