Jókai Mór: Névtelen Vár


Azért, mert tudom, hogy akárhol másutt terhére vagyok mindenkinek. Ha senki sem mondja, megmondja a kis karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan, és nyekereg, és nem győz rám panaszkodni. Magamnak való természet vagyok: senkinek sem tudom kedvét keresni. Azért nem tartok egy kutyát, egy macskát sem, hogy ne legyen kit szeretnem. Sok mindenféle rigolyám van. […] Ha álmos vagyok, akkor aludni akarok; s ha rám jön az éneklés, akkor azt akarom, hogy azt ne hallja senki. Ha rossz kedvem van, szeretek pörölni, s úgy akarom, hogy ne legyen igazi veszekedő társ előttem, hanem csak olyan, akit én képzelek oda magamnak. Azt letorkolom. Én nem tudok kijönni senkivel. Nekem semmi se jó, amit más csinál; csak a dolgomat szaporítja, mert mindent újra csinálok utána. […] Nem jön ki énvelem senki. Én csak egymagamban vagyok jó.

Nincsenek megjegyzések: