Itt vagyunk mi…, mi emberek, mondhatni egyedül, magányos, egymás körül körözgető lényekként, valódi kapcsolat legapróbb jelére várunk csupán. Van, aki rossz helyen keresi, és van, aki feladja a reményt, mert azt hiszi, hogy: „Ááá, úgy sincs olyan, aki az én párom lenne!” De mégis, mindannyian folyton újra és újra próbálkozunk. Miért is? Azért mert időnként…, időnként előfordul, hogy ha két ember összetalálkozik kipattan közöttük a szikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése