Ülsz, és potyognak a könnyeid.

Önkéntelenül és megállíthatatlanul.

Képtelen vagy leplezni vagy visszatartani.

Fáj, szétszakítja a torkodat a feltörni akaró könnyáradat.

És nem, nem tudod miért, vagy magadnak sem akarod bevallani az okát, mert jobb tudatlanságba burkolózni, és tengődni tovább.

Körülötted zűrzavar, de benned megállt az idő, és megfagyott a levegő