Egyedül ül a bú arcomon,
Egy könnycsepp siratja bánatom.
Keresem helyem ezen a Földkerekségen,
De érezem, a kutatás reménytelen.
Nincs ki befogad és megtűr maga mellett,
Ő pedig még nem született meg, ki szeretne.
Kikben megbízom, elárulnak.
Érzésem így elárvulnak.
Elveszítem hitemet, feledem múltamat,
S könnyeim a magány tengerébe fúlnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése