Kossuth-kifli


Továbbra is kompenzálok, és mivel a különféle kaják pillanatnyi örömöt okoznak, jupiájé van, amíg elkészülök velük, ennek csak az hátulütője, hogy a kilók csak úgy ugrálnak rám…
Egy kis érdekesség: A Kossuth-kiflinek több receptje és eredete ismeretes; az egyik közismert legenda szerint a Kossuth-kifli annak idején Pozsonyból indult hódító útjára, diós és mákos változata ma is pozsonyi kifliként szerepel a köztudatban. Az 1840-es évek elején, az országgyűlések alkalmával a képviselők kedvenc helye volt Palugyay Jakab Vasforrás nevű vendéglője. Palugyay híres konyhájának étlapján mindig szerepeltek a táj jellegzetes ételei, így a diós, mákos pozsonyi kifli is. Ennek mandulás változatát szerette legjobban Kossuth; amit aztán - ahogy egyre népszerűbbek lettek mindketten - róla neveztek el.
Kossuth-kifli:
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
18 dkg liszt
4 tojás
1 citrom reszelt héja
Késhegynyi sütőpor
10 dkg mandula (vagy dió)

A vajat a porcukorral habosra keverem, majd egyesével hozzáadom a tojás sárgákat. Jól elkeverem, majd beleteszem a citromhéjat.
A tojás fehérjét kemény habbá verem, és vigyázva beleforgatom a vajas masszába. Ez után hozzáadom a liszttel elkevert sütőport.
A tésztát kivajazott, enyhén lisztezett tepsi simítom, a tetejét megszórom durvára vágott mandulával.
Kb. fél órát sütöm, közepes fokozaton.
Miután kihűlt kifliket szaggatok belőle.

Nincsenek megjegyzések: