Dead Like Me

Sok emberben él, egy amolyan belső határidőnapló, egy erő, ami arra kényszeríti őket, tegyék a dolgukat, de nem könnyű. Ha már azt hiszik, befejezték, máris ott tornyosul előttük az újabb kihívás, és ez így megy szakadatlanul. Ez egy fura állapot: a befejezetlenség. Így hát tovább küzdünk lezáratlan ügyeinkkel, hogy előbb-utóbb végére érjünk a teendőinknek. És miközben azon vagyunk, hogy sikerüljön végre, megpróbáljuk elvonni a figyelmünket a múlt gondjairól. Azt mondjuk: "Ez sosem jön be, vagy Úgysem sikerül! Sosem jutok el Szt. Bardsra, sohasem...!" De néha mégis, néha sikerül a halál szemébe nevetni, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk rá, nekünk is sikerülhet.