A tegnapi nap margójára

A tegnapi nap egy igazán xar nap volt.
Betegségből lábadozom, ilyenkor eléggé ingerlékeny és közönyös tudok lenni. Kezdődött azzal, hogy a facebook-on belefutottam egy nyereményjáték-felhívásba. Mint a legtöbb ember (elnézést a kivételektől:) én is szoktam játszani, nem mindenért és egyfolytában, csak azért, ami tetszik és jól is jönne.
Ez csak azért érdekes, mert még június elején nyertem egy F&F-es szőnyeget. Örültem neki, az új helyen nagyon jól jött volna, már ha megkapom, mert azóta sem kaptam meg. A kapcsolatfelvétel ugyan megkezdődött, és mivel személyesen szerették volna átadni, javasoltam helyszínt (ott ahol neki lett volna jó), időpontot, de a javaslatomra nem érkezett reakció. Ez ennyiben is marad, illetve én ennyiben hagytam, persze ők is..., úgy gondolom nem nekem kell hajkurásznom a nyereményemet. Aztán tegnap szembejött velem ugyanennek az oldalnak az ismételt felhívása, elszakadt a cérnám és beszóltam. Kaptam is rögtön a privát üzenetet, hogy így meg úgy, elsüllyedtem a rendszerben, de a szőnyeg rám vár, és át is tudja adni akár másnap.
Őszintén? Nem izgat, és az sem, hogy mennyi dolgot kell egyszerre koordinálnia, ha egyszer szerveznek egy nyereményjátékot, hadd ne én kuncsorogjak azért, hogy megkapjam a nyereményem. Szóval nem, ezek után nem veszem át személyesen, ha akarják elküldik postán, ha meg nem, akkor nem.

De az igazi dühöt a késő délután történtek váltották ki. Elnézést, ha alpári leszek, de egyszerűen ááááá..., lányok legyetek résen, mindig, mindenhol.
Épp a villamoshoz igyekeztem, mikor szembejött vele 3 'suhanc', a vészcsengő megszólalt, egyszerűen nem tetszett bennük valami, és reflexszerűen a táskámat védve próbáltam kikerülni őket. Csak épp arra nem számítottam, ami történt. Hát eszem megáll, komolyan, üvölteni és toporzékolni tudnék annyira eláraszt az ideg, egyfolytában a történtek peregnek a szemem előtt... A rohad gecije benyúl a lábam közé és végigtapiz, miközben elmegy mellettem..., sikerült elkapnom a kezét és annyira kicsavarni, hogy meg tudjam rúgni. A tökét céloztam be, de azt hiszem nem talált..., láttam, hogy meglepődik egy pillanatra, de tovább röhögött.
Mégis hol élünk, és milyen felnőtt lesz az ilyenből? Én is voltam tini, de soha eszembe sem jutott, hogy ismeretleneknek fogdossam a farkát az utcán.
A szomorú az, hogy emberek voltak körülöttem, én üvöltöttem, de le se xarták..., mintha mi sem történt volna..., futottam már bele mutogatós perverzbe, tapiztak már le szórakozóhelyen 'véletlenül', de ilyen direkt módon, fényes nappal, emberek között, ilyesmi még soha nem történ velem. Felháborító, hogy mit nem engednek meg maguknak egyesek, de az igazán dühítő az, hogy fogalmam sincs, hogyan lehetne az ilyet kivédeni...

2 megjegyzés:

Csipkelány írta...

Na én erre a tapizósra tudok egy másikat, amit nemrég láttam a Blahánál. Állok a tömeg közepén este 9-kor a zebránál, előttem pár tizenéves (1 fiú, 3 lány), előttük egy másik hasonló korú (talán kicsit idősebb) lány. Először a lányok elkezdték fogdosni a másik lány haját, hogy "jaj de jó hajad van" (ekkor még azt hittem együtt vannak), aztán mentünk a buszhoz és ők körbevették a lányt és a lányok mondták a fiúnak, hogy "nyúlj alá, fogd meg a seggét", aztán elkezdték mindannyian - a lányok is- fogdosni, majd ugyanez a buszon folytatódott, senki nem "mert" csinálni semmit, míg egy 30-40 körüli pasas mondta nekik, hogy ezt most hagyják abba vagy szól a vezetőnk és leszállítják őket a buszról, azok meg csak röhögtek tovább és mindenfélét visszaszóltak (pl. "Mi van, nincs otthon hűtőd, hogy a füledben tartod a zsírt?" meg hasonlók). Teljesen ki voltam akadva, hogy hova fajulnak a mai fiatalok.

beautiful.lie.lie írta...

Én néha örülök, hogy nem mostanság vagyok tini..