Nemrég kaptam ezt a képet (a sárga fej az én művészi vénám eredménye - nem röhög! - :) 

Az első reakcióm egy nem túl kulturált szó volt arra, hogy mennyire "utálooom" azt az illetőt, aki ott lubickol a csodásan áttetsző vízben, a nap melege finoman simogatja bőrét, miközben a haját kósza szellő borzolja...hümm... (én bezzeg kockára fagyok...), a második pedig az volt, hogy a fölötte tornyosuló felhő pont olyan, mint a Lost füstszörnye, csak nem fekete (de ilyen apró részlettel nem foglalkozunk:)

Mindig is a lényegtelen részek nyűgöztek le egy fotón.