Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot, és kértünk is, de nem őszintén, mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. […] de emberként, mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvátenni a rosszat, akkor is, ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége, talán mert túl sok mindenre használjuk, fegyvernek, kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgy is gondoljuk akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk, ha jókor mondjuk, a sajnálom, tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése