„A telihold ragyog a tenger fölött, ezüstös tükröződései elborítják a hullámokat. Egy dűnén ülve nézzük a szakadatlan apályt és dagályt, mindegyünk a gondolataiba merül. Nekem a tenger mindig bizalmas barátom volt, magába szívott mindent, ami elhangzott, és sosem árulta el ezeket a titkokat; mindig a legjobb tanácsot adta – sokat sejtető hangjait az ember úgy értelmezi, ahogyan akarja.”
A film sokkal, de sokkal jobban tetszett (az ilyesmi nem fordul elő gyakran:), a hangulata bedarált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése