avagy a tévé előtt való kókadozás előnyei.
Híradó, közömbösen bambul, elkezd fülelni…, pont azt taglalják, hogy véget ért a balatoni szezon, amiről az jutott eszembe, hogy az idejét sem tudom már, mikor ettem utoljára lángost. Átsuhant az agyamon, hogy lángost akarok, másnap lángost ettem. (ez sem most volt: rengeteg több hónapos bejegyzés figyel a piszkozatok között…)
Szerintem hasonlít a piacihoz, halványan valami ilyesmi ízre emlékszem. Én a fokhagymásat illetve a sajtos-tejfölöset részesítem előnyben.
Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 élesztő
Kb 3 dl víz
½ - 1 evőkanál só
Pici cukor
1 főtt krumpli péppé nyomva (ettől állítólag puha marad)
Langyos cukros vízben felfuttatom az élesztőt
A lisztet elkeverem a sóval, a krumplival, és az élesztős vízzel. Jól összedolgozom, akkor jó, ha a tészta lágy és sima, nincsenek benne gumók. Meleg helyen a duplájára kelesztem. Ha megkelt a tésztából olajos kézzel kisebb darabokat csípek, palacsintaszerűre formálom (a formázással voltak gondjaim, a közepe folyton kiszakadt, a széle baromi vastag maradt), és bő, forró olajban kisütöm, először az egyik, majd a másik felét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése