Charlotte Brontë: Villette

„Megláttam magam a tükörben, gyászruhámban, sápadtan, beesett szemmel. Elgondolkoztam az elébem tűnő színtelen jelenségen, s azt reméltem, a színehagyottság csak külsőség, hisz lelkem mélyén úgy éreztem, még mindig, eleven gyökérszálak fűznek az élethez.”

„Benső világom összeszűkült, alkalmazkodott sorsomhoz. Régóta megszoktam, hogy szelíd és csendes legyek, most pedig sorsom fegyelmezettségre tanított.”

„Nincs annál jobb, mint bármire, amire vállalkozik az ember, csak mérsékelt fontosságúnak becsülni: így nyugodt marad test és lélek, míg viszont a túlszínezett képzelgés testet-lelket egyaránt lázba hajszolhat.”

„Van olyan kényszeredett lelkiállapot, melyet a hamis helyzet inkább megnyugtat, semmint ingerel; s amikor nem ismerhetnek meg bennünket igaz valónkban, azt hiszem, még szívesebben látjuk, ha tudomást sem vesznek rólunk.”

„Különös az ember rokonszenve és ellenszenve. Vannak, akiktől titkon elhúzódunk, akiket legszívesebben elkerülnénk, holott az ésszerűség amellett szól, hogy jó emberek; viszont mások mellett – bármennyi a hibájuk, bármilyen indulatosak – nyugodtan megvagyunk, mintha javunkra válnék a légkör körülöttük.”

„Semmiféle csúfolódás nem hangzott még soha életemben olyan üresnek, mint az, hogy törekedjem boldogságra. Mit ér az ilyen tanács? A boldogság nem krumpli, amit csak úgy elvetnek a földbe, és megtrágyáznak, hogy jól teremjen.”

„…; de sajátságos, mennyire felélednek néha körülmények, személyek, sőt szavak és tekintetek, melyek teljesen kiestek már emlékezetünkből; egyszer csak ismét megjelennek előttünk, bizonyos körülmények között, saját lelkiállapotunktól vagy másokétól függően.”

„Ha magamra maradok, passzív vagyok. Ha megriasztanak, visszavonulok; ha elfelednek, sem szóval, sem tekintettel nem emlékeztetek.”

„Többnyire nehéz emlékezetünkbe idéznünk életünk döntő fordulatait. Bizonyos események, válságok, érzések, öröm, bánat, megdöbbenés, ha visszatekintünk rájuk, kavargó forgatagnak tűnnek, összemosódnak, akár a sebesen gördülő kerék.”

A beszéd törékeny, nem rugalmas, hideg, akár a jég, s elolvad vagy megreped az erőfeszítésben.”

Nincsenek megjegyzések: