Lányi Sarolta: Harag

Ma már hideg van. Elsápadt az erdő,
hova múlt, hol van a tegnapi hőség? 
Megállt a lég és gőgös-hűvösen
állnak a fák.
Tegnap kuszán, napittasan remegtek…

Tegnap kuszán, napittasan remegtem én is.
Arcomon izzott a nyári rozsda:
veríték, vér és szerelem.
Ma már hideg van. Elsápadt az erdő,
hova múlt, hol van a tegnapi hőség?

S most nem vagy itt, hogy látnád: felmagasúltam,
miként hegyi hó, tiszta vagyok s hideg 
s oly szépen gőgös, ha te nem vagy itt,
mozdulatlan orcám hűs opálját
nem dúlja fel, nem marja fel
veríték, vér és szerelem.
Hideg, nehéz haragpáncél borít,
most nem hajolna forró, vágyas ívben
a csókodig - lelketlen érc a testem.

Ma már hideg van. Elsápadt az élet,
hova múlt, hol van a tegnapi hőség?

Ma nem vagy itt. Im elküldöm neked
a haragom.
Nagyon szenvedj. 
Mint én. 
Akarom.