Olyan érzések „dolgok” kezdenek elhatalmasodnak rajtam, amiket én nem akarok, és igazából nem is értek, nem tudom, hogyan, és miért bukkantak a felszínre, bár a miértet sejtem, illetve sejteni vélem.
Baromi pipa vagyok magamra, mert hagytam elfajulni a „dolgokat”, holott csírájában kellett volna elfojtanom őket. Nem vagyok formában fizikailag sem, szellemileg sem, lelkileg meg pláne nem, őszintén szólva kib*szottul bosszant ez az állapot, és tudom: túlspilázom ezt az egészet. Ezzel meg is dőlt a kvázi újévi fogadalmam, és azért kvázi, mert nem szoktam fogadkozni, már nem, nem látom értelmét, úgysem tartom be. De ha lett volna újévi fogadalmam, akkor az lett volna, hogy nem bosszantom magam semmiségeken (ha az a volna ott nem volna…).
Most csend van, és úgy döntöttem, nem teszek semmit, ettől függetlenül ingerel, nehéz nem tudomást venni a „dolgokról”.
Helyette pótcselekszem, ami leginkább vásárlásban merül ki (és ez, nem jellemző rám).
Vettem egy csomó fölösleges hülyeséget, pedig nincs is szükségem rájuk, csak épp…, franc tudja, talán azt várom tőlük, hogy jobb legyen.
Olyan vagyok, mint valami hibbant mókus, gyűjtögetek.
:)
Lebuktam: szeretem a nivea-t. :) Na jó, a Clinique-csomag a kakukktojás, az Imám szülinapi ajándéka, amiből lenyúltam a neszeszert és a spirált :)
Jelenleg pedig koktélos poharakra, és egy plüss hűtőmágnesre áhítozom, de, hogy miért, és minek az rejtély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése