„Zakatolt a szíve. Még mindig erős volt benne a késztetés, ami azt az impulzust adta, hogy idejöjjön, de a hosszú vezetés alatt ellanyhult egy kicsit, s ez a nyomasztó épület azt súgta neki, az idegrendszerének, ha nem is az értelmének – hisz végül is semmi tény nem volt, amelyből kiindulhatott volna -, hogy igaz, amitől félt. Még nem tudta pontosan, mi is az.”
„Az egyik kezét védekezőn az arca elé emelte, s a szétterpesztett ujja közül kémlelt ki, mintha a keze megvédhetné.”
„…a sötét, merev tekintetből sugárzott, mit érez. A másság előtti iszonyatot, ahogy a normalitás utasítja el azt, ami kívül van az emberin.
„De a gondolatok és érzések egy másik rétege mélyebbre szaladt:
- Bűnhődünk, ennyi az egész – mondta Davidnek.
- Miért? – kérdezte David, készen a csatára, mert Harriet hangjában benne volt az az árnyalat, amelyet gyűlölt.
- Az önteltségünkért. Mert azt gondoltuk, boldogok lehetünk. Boldogok, mert úgy döntöttünk, hogy azok leszünk.”
„De nem csak az ősz haj, fáradt bőr öregítette: a láthatatlan lényeg lúgozódott ki belőle; kiszipolyoztak belőle valamit, ami olyan volt, mint valami zsírréteg, csak éppen nem anyag; s ezt mindenki természetesnek vette.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése