„A gyerekek ritkán mondhatják el nyíltan a szüleiknek, amit igazán gondolnak. Úgy éreztem, valójában nem is kíváncsiak a kellemetlen igazságokra. Valahányszor feltesznek egy kérdést, kizárólag olyan választ várnak, ami megnyugtatja őket.”
„És milyen érzés, amikor szembejön veled a múltad?”
„Tudod, szerintem te képtelen vagy rá, hogy leszokj bizonyos tárgyakról és emberekről.”
„Lehet, hogy a bűntudat is felezhető, ha ketten osztoznak rajta?"
„Vajon mennyi idő telt el azóta, hogy ehhez hasonló éjszakám lett volna, amikor a legenyhébb érintésre is azonnal felszökik a vágy, amikor rettegek, hogy lemaradok valamiről, még akkor is, ha a kisujjamat se bírom már felemelni, ha az ölelés csak röpke, kétperces kísérlet, aminek a végén már a csőd is jólesik, s kimerülten félálomba andalít”
„Semmi nem okoz akkora megrázkódtatást az embernek, mint a teljesen váratlan helyzetek.”
„Gyomorszorító érzés kerülgetett, olyasmi, ami a szakadék szélén fogja el az embert. Fogalmam se volt róla, hová kell majd mennem, és mi lesz a dolgom. Halálfélelmem volt – de nem a valóságos jövő miatt; az ismeretlentől voltam berezelve, mint a beteg, akit az ápolónő épp a műtő felé tol egy vadidegen kórház fertőtlenítőszagú kongó folyosóján. Ott az ember szíve azért ver hevesebben, mert pontosan tudja, amint betolták azon az ajtón, nincs többé a saját kezében a sorsa. Elegendő, ha az az idegen, aki onnantól a sorsunk irányítója, csak egyetlen rossz mozdulatot tesz, vagy egyetlen hibás döntést hoz – és az életünknek ott és akkor szempillantás alatt vége.”
„Alig vették észre, hogyan fordult velük észrevétlenül az élet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése