Hideghegy

Kedves Mr. Inman!

Előbb a napokat kezdtem számolni, majd a hónapokat. Számomra nem számít többé más csak a remény, hogy visszatér, és a csendes félelem, hogy a találkozásunk óta eltelt évek, ez a háború, ez a borzalmas háború, a felismerhetetlenségig megváltoztatott minket.

Felidézem az együtt töltött közös perceket, és így utólag megváltoztatnám őket. Bánom sutaságom, és hogy annyi mindent kimondatlanul maradt.

Mi lesz ha odavész, és nem látom többet? Azt mondta: néhány év alatt a nevét is elfelejtem. Több, mint három év telt el, de emlékszem a nevére. Mikor apámal Could Mounatin-ba költöztünk, zavarban voltam, idegenül éreztem itt magam, de boldog voltam, hogy eljöhettem Charlstonból a rabszolgák, a fűzők, a gyapott világából.

Mióta elment itt a keserűség ad mértéket az időnek..., szegény apám az ősszel meghalt, egyedül maradtam. Gyász ül már minden házon itt a hegyekben, minden nap újabb hírtől rettegünk, ki esett el, ki nem tér vissza e szörnyű háborúból. Magáról pedig nem hallok. Vajon éle-e még? Az Úrhoz fohászkodom magáért. A háború kétszer is elveszett, a csatamezőn, és azoknak a szívében, akik itt maradtak.

Visszavárom magát, ahogy ígértem, de magamra maradtam, taláncstalan vagyok, és egyre rosszabb azoktól kapni, akiknek már nincs miből adniuk.

Már csak azt tartja bennem a lelket, hogy bízom magában, és kitartóan hiszem, hogy viszontlátom egyszer. Kimondom hát kertelés nélkül, mit kívánok: ha harcol, tegye le a fegyvert, ha együtt vonul a haddal, álljon meg. Jöjjön vissza, jöjjön vissza hozzám, ez a kívánságom.

Tegnap láttam, amint közeledik felém, vagy látni véltam. Ott kuporogtam Sally Swanger kútja fölött, akár egy megszállott. Valóban magát láttam visszatérni? Tudom, bele kellene törödnöm, hogy nem fog visszajönni, de képtelen vagyok rá.

Szerelmem, vajon merre jár? Reményem sincs rá, hogy elérjem magát, de még mindig írok, írok kitartóan.

Sosem kapjuk vissza amit elvesztettünk. A föld nem gyógyul meg, túl sok volt a vér. A szív nem gyógyul be. Az a dolgunk, hogy megbékéljünk a múlttal, és tanuljunk belőle. Vannak napok, amikor sikerül nem gondolnom rád, amikor a farm körüli teendők sürgetőbbek a szívem dolgainál. Ebben az évszakban, mindent áthat az új élet, s te ott vagy mindenben, mintha még mindig útban lennél felém. Ha látnál minket ezen a húsvéti napon, éreznéd, hogy a lépteid nem voltak hiábavalók. Még egyszer belenéztem Sally kútjába, de már nem láttam semmi baljóslatot, csak felhőket, felhőket, és aztán a napot.