Fásultan vár, végtelen sorban áll én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol, én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél
– ahogy te is kerestél – én vagyok.

/Vad Fruttik - Lehetek én is/

Nincsenek megjegyzések: