Olyan volt a lelkem, mint azok a kürtcsigák, amiket partra mos a tenger, és már csak a héj maradt meg belőlük, a csiga dobbantott. Szürkésrózsaszín üregem tisztára mosva, üresen várja, hogy valaki betöltse, hogy valaki betelepedjen, és ott bennem biztonságban érezze magát, és kitöltsön mindent.
A fény azt hiszi, gyorsabb mindennél, de téved. Mindegy, milyen sebesen száguld a fény, mindig azt fogja találni a végén, hogy a sötétség ért oda elsőnek, és rá vár.
A díja Bloggerina Creepietől kaptam, akinek köszönöm még egyszer! :) és egyúttal szabályt is szegek, nem írok konkrét neveket/blogokat, azoknak küldeném (adnám), akik idetévednek, és még nem rendelkeznek vele.
Egy pillanatra megvillant az értelem fénysugarában a gondolat, mint a pillangó - de te éppen másra figyeltél. Valaki beszélt, valamire vágytál, valami kínzott vagy elfoglalt. S mikor utánanéztél, már elröppent a gondolat, mint a pillangó. Ezért tanuld meg, hogy gondolkozni nem is lehet elég figyelmesen. Nem élhetsz eléggé készenlétben, ha gondolkozni akarsz. Mert néha megvillan az a kis ötlet, mely nem éppen világraszóló; talán csak tetszetős, valami, amit érdemes óvatos ujjakkal megragadni, gombostűre fűzni és üveg alá állítani, örökre; s ha nem figyelsz oda, továbbrepül ez a színes semmiség, s nem tér vissza soha többé, s üresebb és szegényebb lesz a világ. Te csak figyelj, akármit beszélnek is körülötted. Figyelj a pillangóra, amint átlebeg az értelem fénysugarán, villogva, himbálva és táncolva, s ne légy soha lusta, fáradt vagy közömbös, kinyújtani utána kezed.
1 teáskanál só (eredetileg 1,5 tk só kell, de szerintem az egy is bőven elég)
1 kávéskanál szódabikarbóna
+ egy egész tojás a kenéshez
+ reszelt sajt a tetejére
A hozzávalókat jól összedolgozom, és a tésztát fóliába csomagolva 30 percen keresztül a hűtőben pihentetem. A 3 mm nyújtott tésztát perec kiszúróval kiszaggatom.
A pereceket megkenem felvert tojással, megszórom sajttal, és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom. Előmelegített sütőben, 200 fokon, 15 percig sütöm.
A vajat kikeverem, és apránként hozzáadom a cukrot, a tojásokat, a citromhéjat és levet, a tejfölt, és a lisztet. A masszát egy kivajazott, lisztezett tortaformába teszem, és előmelegített sütőben 160 fokon, 40 percen keresztül sütöm.
Egy nagyon finom illatú, guszta masszát kaptam, amit kivajazott, lisztezett tortaformába tettem, és irány a sütő. Félúton, jobban mondva a sütő nyitott ajtaja fölött, a kapcsos tortaformám eleresztette magát, és az alja kizuttyant a sütőajtóra. Én úgy meglepődtem, hogy percekig szorongattam az oldalsó részét, és bámultam a csöpögő, szerteszét folyó masszát. (nem kis munkába került kivarázsolni a sütőajtó apró réseiből a masszát..., nem voltam ideges, áhh, dehogy...)
Kb. a negyedét sikerült megmenteni, lett egy ujjnyi vastag mini-tésztám, és egy halom krémem. A tészta nem ízlett túlzottan, nem tudom eldönteni, hogy a „kis baleset” miatt lett olyan, amilyen, avagy túlságosan vajas az én ízlésemnek, hümmm…
Ebből se lett születésnapi meglepi-torta...
A zselatinnal nem vagyok túl jóban, ez a melegítem-áztatom-keverem hármas sosem akar sikerülni, úgyhogy elhatároztam, többet nem tökölök vele, és ezentúl instant zselatint használok, ezzel remekül sikerült megszilárdítom a krémet, ami egyébként nagyon finom lett.
Krém: a túrót összekeverem a cukorral, a vaníliás cukorral, a citromhéjjal és a levével majd beleszórom az instant zselatin, jól eldolgozom, végül hozzákeverem a keményre vert tejszínt. A krémet ráöntöm a tésztára, és legalább 1 órára a hűtőbe teszem.
Tanuláság: többet nem veszek akciós kapcsos tortaformát, vagy csak kapcsos formát nem veszek (ezt még el kell döntenem:)
A múltat sosem hagyjuk igazán a hátunk mögött. Kísértetek ólálkodnak a sötétben, lesben állva, hogy emlékeztessenek döntéseinkre. De ha hátratekintünk, lehet, hogy egy kitárt karú régi barátra lelünk. Vagy egy ellenünk ármánykodó régi ellenségre. Vagy egy felnőtt fiúra, aki szívből megbocsájt. Milyen szomorú, hogy van, aki nem hajlandó visszanézni, és sosem érti meg, hogy aki a múltat tagadja, az arra van kárhoztatva, hogy ugyanabba a hibába essen újra.
Engem kekszre emlékeztet ez a tészta, a rozmaring pedig egy különleges ízt ad neki. Érdemes kipróbálni.
Hozzávalók:
20 dkg liszt
15 dkg puha vaj (nálam margarin)
15 dkg reszelt sajt
1 teáskanál só
2 evőkanál tej
1 evőkanál friss, apróra vágott rozmaring
A tej kivételével a hozzávalókat összedolgozom (egy morzsás állagú tésztát kapok), majd hozzáadom a tejet, és addig gyúrom, míg a tészta összeáll. A tésztát téglalap alakúra (3-4 mm) nyújtom, és (én) tetszőleges méretű csíkokat vágok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd irány az előmelegített sütő, ahol kb 180 fokon aranyszínűre sütöm.
Modelleket építünk, hogy megmagyarázzuk a természetet, de a modelljeink felpattannak a papírról, betörik a természet ajtaját, és elűzik eredeti lakóit.
15 (!!!) éves, születésnapi limitált kiadás (olyannyira, hogy ebből tusfürdőt már nem is kaptam, ezért is esett a választásom a lime-osra)
Engem meglepett, hogy ilyen régóta létezik ez a márka, ha ennyi ideig képes volt fennmaradni, csak tud valamit...
Ezt ígéri: Kíméletesen ápolja és tisztítja a nap által igénybevett hajat és fejbőrt, a B3 és B5-vitamin komplexum bársonyosság varázsolja a hajat, nem tartalmaz szilikont. Kíméletességét bőrgyógyászati tesztek igazolják. Kellemes nyári illat.
Amiért szeretem: finom illat, fejre állítható flakon, kedvező ár.
Amit tud: gyógyszeres sampont használok (ez úgymond az elsődleges samponom) ami a fejbőrre illetve a hajtőre kerül, viszont az illata nem kimondottan kellemes, konkrétan kórház szagom van tőle, (vagyis a hajamnak), úgyhogy a haj többi részére "illatosabb" sampon jut, lényegében számomra mindegy, hogy milyen, csak elnyomja valamennyire a gyógyszeresnek a szagát.
Szóval nem tudom milyen hatással van ez a sampon a fejbőrre ill. hajtövekre, de a haj többi részén igen kellemes érzés. Az illata engem simán levesz a lábamról (órákig el tudnám szaglászni), de amint a hajra kerül már nem olyan intenzív, viszont arra tökéletesen megfelel, hogy elnyomja a kórház-szagom. És igen, már első használat után selymesebbnek érzem tőle a hajam, és valahogy a tapintása is jobb.
Többféle tusfürdőt használok, és nagyjából minden jöhet, hisz mindegyik ugyanazt tudja, de az abszolút favorit az a Nivea Happy Time nevű tusfürdője, (amiből sikerült közel másfél liternyit beszerezni igen jó áron, szóval egy darabig el vagyok látva belőle:)
A drogériák sajátmárkás termékeit nem használom, de azt hiszem ideje lenne körülnézni, feltérképezni a kínálatot, és megtalálni azokat a termékeket, melyek "családtagokká" válhatnak.
Leginkább rossmann-ba járok (na jó, sokkal jobban szeretem, mint a dm-et), barátibbnak tartom az árait, és valamivel diszkrétebbek a biztonsági őrök is. Rühellem, hogy ahogy belépek egy dm-be (tök mindegy, hogy melyikbe, akármelyikbe, bármelyikbe) a biztonsági őr potenciális tolvajnak tekint, követ, és végigaszisztálja, teszem azt a megfelelő tisztasági betét kiválasztásának rítusát.
Mint írtam citrusfélékkel (és sok mással is:) illetve azokat ábrázoló/tartalmazó termékekkel kilóra meg lehet venni, és bár ez a darab egy hirtelen választás volt, nem bánom, hogy bekerült a kosárba.
Ezt ígéri: kíméletességét bőrgyógyászati tesztek igazolják.
Amiért szeretem: ez nem is kérdés, a lime miatt, ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy igen baráti az ára. Pozitívum még, hogy a falkon fejre állítható, így ha fogyóban van tényleg kijön belőle az összes cucc. (manapság a sima kupak luxusnak számít, a legtöbb márkánál lehetetlenség a fejre állítás. Ngyon tudom utálni, mikor a falkon alján ott lötyög az anyag, és csak nagy nehézségek árán tudom kiimádkozni onnan.)
És persze a háromféle zöld szín: más a kupak, a flakon és a címke zöldje.
Amit tud: az egyszerű csomagolás ellenére ugyan azt tudja, ami egy tusfürdőtől elvárható: tisztít. :) Jól habzik, nagyon kellemes, friss az illata, nem tolakodó, és egy rövid ideig a bőrön is érezni.
(mellesleg az ÖkoTest-nél ez a tusfürdő megkapta a JÓ osztályzatot, tehát nincsenek benne káros anyagok)
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Az idei első kukoricám. Kemény 70 Ft volt darabja, de legalább zsenge, friss és roppanós.
Emlékszem hosszú ideig a hideg futkosott a hátamon, még az illatától is, csak néhány éve veszek meg érte, "úrilányhoz" (muhaha) nem méltóan, annyira, hogy disznó módjára az egészet képes vagyok felfalni.
A csirkét alaposan megmosom, lecsöpögtetem, kis szeletekre vágom (avagy kockázom, ízlés kérdése), összekeverem a páccal, és legalább egy órára (de akár egy éjszakára is) a hűtőbe teszem.
Kb 20-25 perc alatt készül el (ha szükséges lehet még egy kis olívaolajat tenni a gépbe).
Csöppet száraz, de nekem így is jöhet. Nagyon intenzíven érződik a citrom, teljesen levette a lábáról az ízlelőbimbóim.