A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak, izgatottak, győzedelmesek. Útközben nincs fotózás, mert ki kíváncsi előzményekre. Lökjük magunkat, mert kell, nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmakat és kínt, hogy előrelépjünk, ezt senki nem fotózza le, senki nem akar emlékezni erre, csak a kilátás érdekes a végén, a lélegzetelállító pillanat a világ tetején. E miatt másszunk, ez megéri a fájdalmat, ez benne a legjobb, ez mindent megér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése