Szeretem. Nagyon. Mert finom, egyszerű, nagyon eteti magát, és nem kell vele pepecselni.
Van itt kérem csirkecomb, burgonya, fokhagyma, paradicsom, paprika, hagyma, friss rozmaring levelek és egyéb zöldfűszer, no meg szalonna, csak azért, mert a Mama szalonnája így elkészítve a legeslegjobb az egész földkerekségen (megjegyzem, nem is szeretem a szalonnát, évente körülbelül egyszer eszem, úgyhogy mostanában letudtam 20 év szalonnaevését.)
Pösch Mór gödi cukrászmester készítette 33. születésnapja alkalmából
barátainak, de a csukrászdába is került belőle, és hatalmas sikert aratott a
vásárlók körében 1908. január 10-én. A csokoládés tekerge (eredetileg így
hívták) végül az egész országot meghódította.
Az utóbbi hetekben „kakaós csiga”-lázban ég(tem)ek (ennek jegyében
készült a süti), akarom mondani kétpofára faltam őket.
Az igazi, lábról-levevős csiga recept azonban továbbra is kerestetik.
Hozzávalók:
60 dkg liszt
3 dkg élesztő
2 db tojássárgája
2 evőkanál olaj
1 csipet só
3 evőkaál cukor
+ annyi langyos tej, hogy egy közepesen kemény tésztát kapjunk (kb 3 dl körül, nem mértem ki, úgyhogy pontosan nem tudom)
Krém:
cukrozott kakaópor (nálam Nesquik)
kevés olvasztott vaj vagy margarin
Az élesztőt langyos cukros tejben felfuttatom, a hozzávalókat összedolgozom,
majd a tésztát a duplájára kelesztem.
Jól belisztezett deszkán (bőségesen lisztezzük be, különben leragad, és
nehéz lesz feltekerni) téglalap alakúra nyújtom (ujjnyi vastagra). A tésztát
megkenem az olvasztott margarinnal (vagy vajjal), megszórom cukrozott
kakaóporral, és amennyire csak lehet szorosan feltekerem, kb ujjnyi
vastagságúra, avagy tetszőleges méretűre szelem (sütés közben még nő),
sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom (viszonylag szellősen) a csigákat,
majd betolom a hideg sütőbe (hogy még ott is kelljen).
Olyan 5 percig a legnagyobb fokozaton sütöttem (ameddig bemelegedett a
sütő), majd visszavettem 180-190 fokra, és így sültek kb 20 percen keresztül
(túlsütés esetén nagyon kemény lesz)
Mikor már majdnem kész, le lehet őket kenni forró vaníliás cukros
tejjel.
Ez a tészta számomra nem az igazi, melegen eteti magát, harmadnapra azonban már elég kemény. A krém tökéletes, sütés közben nem folyik ki, illetve ami kifolyik az elhanyagolható.
Kérlek, törd össze ezt a poharat - és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek is helyeselnek.
A bánat, gondolta, olyan, mint egy szikla az óceán partján. Ha az ember elalszik, akkor beáll a dagály, és hoz némi enyhülést. Igen, az álom a dagályhoz hasonlít: elborítja a fájdalom szikláját. De ha az ember fölébred, a dagály visszahúzódik, és nemsokára ismét felbukkan a szikla, a kagylók lepte, elvitathatatlan valóság, és ott is marad örökre, legalábbis addig, amíg az Isten ki nem mozdítja a helyéről.
A pesszimista a sötétséget látja az alagútban, az optimista a fényt az alagút végén, a realista a közelgő vonat lámpáit, a mozdonyvezető pedig három idiótát a síneken...
Semmi sem megtévesztőbb egy mosolynál. És ezt senki sem tudja jobban, mint azok, akik mögéje rejtőznek. Egyesek kivillantják a fogsorukat, hogy udvariasan figyelmeztessék ellenségeiket. Mások sugárzó arcot öltenek, hogy leplezzék könnyeiket. Vagy ostoba grimaszt vágnak, hogy a félelmüket palástolják. És akkor ott az a ritka mosoly, ami tényleg szívből jön. Annak az embernek a mosolya, aki tudja,hogy a gondjait hamarosan elfelejtheti.
Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk. Aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk. Aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak? És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején? Nos, a legtöbbjük megtanul egyedül járni az élet rögös útján. De néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de én ettől az egy szótól vérszemet kapok, és mindent összevásárolok ami vagy tök fölösleges, vagy nagy valószínűséggel a szekrény mélyén végzi. Ma azonban sikerült meglepni saját magam, ami valljuk be, nem gyakran fordul elő.
Itátnak akartam az IKEA-ban dobozokat venni, (dobozfüggő lévén nem értem, hogy lehet tárolódoboz nélkül élni), meg kíváncsi voltam, hogy mit is takar ez a „nagy vásár, még alacsonyabb árakkal” szlogen.
Nu, hát amiket kilistáztam, azok közül semmit sem találtam, kivéve őt:
Hahó, Bandzsi vagyok!:)
Funkciója nálam: párna
Őt nem lehetett otthagyni, mondta, hogy vigyél haza (mellesleg 1995 Ft helyett 995 Ft).
És láttam egy EXPEDIT polcelemet is leárazva, az EXPEDIT meg MALM sorozat nagy szerelem, erős késztetést éreztem, hogy a hátamon cipeljem haza, de aztán győzött a józan ész, a nagyonhülye felett.
Szívesen beköltöznék az IKEA-ba, jó lehet ott lakni. :)
Egyébként július 14-ig vannak bizonyos dolgok leárazva, rengetegen vannak, ennek ellenére nincs teljesen kifosztva.
Aztán beszabadultam az Árkádba, ahol vettem, figyelj, két lime-ot :D
A legtöbb helyen 50-70%-os akciók vannak, a H&M-ben 700-1500-2000-3000-5000Ft körül vannak a cuccok, viszont méretügyileg elég hiányos a felhozatal, én ezeket szerettem volna a magaménak tudni, de perszeeee, hogy nem volt.
Pimkie-ben rengeteg féle-fajta-szinű trikó van, aki ilyesmire vadászik, annak érdemes bekukkantania.
A Jeans Club és a C und A maga a káosz, ide nem betérni kell, hanem menekülni, az egyetlen előnye ezeknek a helyeknek, hogy minden méret megtalálható (még)
A Promod a felüdülés, rend van, és átlátható rendszer, egyből rá is cuppantam 2 db farmerra, de legyőztem a késztetést, ami annyit tesz, hogy tuti visszamegyek majd értük. :)
A legnagyobb csalódás a New Yorker (főleg), és az Orsay volt…, semmi nem kiabált utánam, hogy nekem őt, most, rögtön magamévá kell tennem, és hiába van a SALE felirat a kirakatokban, azért szokott ez jobb is lenni. És ezzel meg is untam...
„Egyes könyvek addig élnek csak, amíg íróik; aztán, mint a hindu özvegyek, máglyán utánahalnak mesterüknek. Mások, zajos fiatalság után, darócba kötve ágyra járnak a kölcsönkönyvtárakban. Igen, a könyv elpusztul, de a hang, amely megszólalt benne, kihangzik az időben, emberek lelkében visszhangzik és remek tovább, akkor is, mikor szerzőjének nevét a kutya sem tudja már.”
"Amikor a gyermek először kapja rajta a felnőtteket – amikor komoly kis fejében először hatol be az a gondolat, hogy a felnőttek nem félistenek, értelmük és véleményük nem mindig bölcs, gondolkodásuk nem mindig őszinte, ítéletük nem mindig igazságos -, akkor a gyermek világa összeomlik, rémült kétségbeesés önti el lelküket. Istenei megbuktak, és megszűnt minden bizonyosság. És amikor istenek buknak, egy dolog bizonyos: nagyot buknak, nem kicsit; pozdorjává törnek, vagy mélyen elmerülnek a zöld posványba. Akkor aztán bajos újra felállítani őket, és soha többé nem nyerik vissza régi fényüket. És a gyermek világa sem lesz többé egészen ép. A növekedés fájdalmas útja ez.”
„Az időköz furcsa és ellentmondásokkal teljes jelenség az emberi lélek számár. Ésszerű volna feltételezni, hogy az egy helyben topogás ideje, vagyis az eseménytelen idő végtelennek rémlik. Így kellene lennie, de nincs így. Az unalmas, eseménytelen időnek egyáltalában nincs is tartalma. Az érdekes dolgokkal telehintett idő, a tragédiáktól jajongó, örömöktől ujjongó idő – ez az a korszak, amely később hosszúnak tűnik fel az ember emlékezetében. […] Az eseménytelenségben nincsenek oszlopok, amelyekre ki lehetne feszíteni az időtartamot. A semmitől a semmiig egyáltalában nincs idő.”
„Függőben hagyták a kérdést, megkerülték, átléptek rajta. Szavakban nem vettek többé tudomást róla, de gondolataik egy pillanatra sem tágítottak mellőle. Sőt beszélni is szerettek volna róla, de nem voltak rá képesek.”
„A világon majdnem mindenkinek vannak a felszínen nem látható, lappangó vágyai és ösztönei, kirobbanásra váró érzései és leszigetelt, önző törekvései. És a legtöbb ember ezeket a dolgokat vagy kordában tartja, vagy titokban hódol nekik.”
„Néha valami glóriaféle világítja meg az ember elméjét. Majdnem mindenkivel megtörténik. Érzed, amint nő és készülődik, mint egy gyújtózsinór, amint a dinamit felé ég. A gyomrodban érzed, a karjaidban bizsereg, az idegeidben zsong nagy gyönyörűséggel. Bőröd érzi a friss levegőt, a mély lélegzet csupa öröm. Úgy kezdődik, mint amikor nekinyújtózkodunk egy nagyszerű ásításnak. Keresztülvillan az agyunkon, és az egész világ felragyog a szemünk előtt. Sok ember, amióta az eszét bírja, szürkeségben él, még a táj is, a fák is elsötétlenek, elkomorodnak tőle. Az események – még a jelentősek is - fakón és színtelenül vonulnak el mellette. És egyszerre kigyullad az a dicsőséges fény - a tücsök ciripelése is édesen zeng a fülünkben, a föld illata dalolva csapja meg orrunkat, és egy fa alatt ülve, boldogan sütkérezünk az átszűrődő fényben. Az ember kiárad magából – valóságos zuhatag -, de nem apad el; nem lesz kevesebb. Azt hiszem, ez árulja el az ember jelentőségét a világban: mindenkit meg lehet mérni glóriáinak gyakoriságán és lendületén. Magányos élmény ez, mégis összekapcsol a világgal. Szülőanyja minden alkotásnak, és így el is választja az embert társaitól.”
„Lehet, hogy mindannyiunkban megvan az a titkos mocsár, ahol gonosz és csúnya dolgok kelnek életre, és erősödnek, növekednek. De ezt a tenyészetet kerítés veszi körül, és a tóban úszkáló ivadék hiába próbál felkapaszkodni rajta, mindig visszazuhan. De vajon nem történhetik-e meg, hogy egynémely ember sötét lelki mocsarában a pokolfajzat annyira megerősödik, hogy átvergődik a kerítésen, és szabadon úszik tovább? Az ilyen ember nem válhatik-e szörnyeteggé? És nem állunk-e kapcsolatban vele a titkos vizek rejtett csatornái útján?”
„… nem hitt senkinek, nem bízott senkiben. Énje olyan volt, mint egy sziget.”
„A Weltschmerz volt ez: a világfájdalom, amely mérges gázként száll fel a lélekből, és kétségbeesett érzéssel önti el egész lényünket. Az ember ilyenkor töri a fejét, mitől fél, milyen rontás fenyegeti, de nem tud rájönni.”
„Vannak emberek, akikből szinte árad jövőjük ígérete, akár jó, akár rossz értelemben.”
„Csináljon úgy, mintha élne, legalább játssza meg, mint egy színész. Egy idő múlva aztán… hosszú idő múlva a játék igazivá válik.”
„… mintha valami nyúlós burokban járt volna, mely meglassította mozdulatait, és a gondolatait is megbénította. Szürke párán keresztül nézte a világot. Lelke nagy néha kitört ebből a ködből, és amikor a világossághoz ért, visszarettent; nem érzett mást, csak émelygős rosszullétet, és újra visszahúzódott a szürkeségbe.”
„Magának szép volt, mert maga alkotta. Nem hiszem, hogy valaha is látta volna a valóságban, csak ahogy elképzelte.”
„A név nagy misztérium. Még nem sikerült eldöntenem azt a kérdést, vajon a gyermek adja-e meg a név jellegét, vagy pedig ő változik meg, és alkalmazkodik a nevéhez?”
„… én az életemet valamiféle zenének tekintem… nem mindig a legjobb zene, de mégis van formája, és melódia is akad benne. Most pedig, már hosszú idő óta nem mondhatom, hogy az életem teljes zenekar volna. Már csak egyetlen hang, az örökös bánat hangja. Nem én vagyok az egyetlen, akinek ez az álláspontja. Úgy rémlik, hogy nagyon is sokan vagyunk, akik úgy látják, hogy az élet feltétlenül vereséggel végződik.”
„Az emberi elme egyik diadala, hogy képes biztosan tudni valamit anélkül, hogy elhiggye.”
„Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.”
„Amíg gyerekek vagyunk, azt hisszük, mi vagyunk a mindenség középpontja. Minden csak a mi kedvünkért történik. Más emberek? Afféle szellemek csupán, azért vannak itt, hogy legyen kivel beszélnünk. De amikor felnőttünk, elfoglaljuk igazi helyünket, elnyerjük végleges alakunkat és nagyságunkat. Sok minden indul ki belőlünk mások felé, és mi is sok mindent átveszünk másoktól.”
"- Mit szeretne olvasni?" "- Olyasmit, ami leveszi az eszemet a lábáról.”
+ ha szükséges javítani a tészta állagán akkor egy kevés tejföl
Hab:
3 tojásfehérje
15 dkg cukor
25 dkg málna
A tészta hozzávalóit összegyúrom, sütőpapírral bélelt tepsibe simítom, és kb 15 percig sütöm.
Közben a habot felverem a cukorral, majd gőz fölött keményre főzöm, ezután belekeverem a megmosott, jól lecsöpögtetett málnát, rákenem az elkészült tésztára, és addig sütöm, amíg a hab ropogós nem lesz (kb 15-20 perc).
Nu, nekem a hab egyeltalán nem lett ropogós, a teteje megbarnult és szivacsos lett, ettől eltekintve nekem ízlett.:)
Mint egy párhuzamos világ, ahol nem léteztem soha. Nem voltak díszek, sem aranykoszorúk, az életem helyén csak egy gödör állt, amit mindenki körültekintően elkerült.
Mert nem csak magadnak születtél Ünnep lett születésnapod Kerestelek, mint őszidőben didergő csillag a napot. Nem tudtam, te is arra vártál (állig begombolt egymagad), hogy felfedezd a sivatagban vándorló szomjas társakat. Nem mondtad, alig mosolyogtál, csak égig érő vágyaid csapkodtak hűvösen, kimérten őrizve szíved álmait. Valamit mégis megtanultam már akkor: születő világ jövőt ígérő zálogát: a féltő szeretet szigorát. S hogy tenni kell, nem csak beszélni, ha megtaláltad már a hit ösvényeit, keresd az Isten benned örvénylő fényeit.
Nagyon boldog születésnapot kíván(ok)unk drága Tata!!!
