Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a
megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré.
A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy ne épüljenek
föl ezek a falak.
Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.
„A férfiak, akiket szerettem, mind elhagytak, akiket nem szerettem, én hagytam el Az a férfi nincs, és ha van, már nem is kell.”
A visító tehén
„Robotként ismétlem a szövegemet, a túlélésért harcolok, a felejtésért, normális szeretnék lenni újra, hinni ismét, bízni, tartozni valakihez, aki létezik, és nem egy fantomot várni.”
„A pillanatot akartam birtokolni, és azon át az örökkévalóságot. Őszinteségi rohamaimban elfogott a félelem, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs a valóságról, az érzéseiről, a szándékairól, az életéről és egyeltalán semmiről, csak várok kegyetlenül valamire, amiről magam sem tudom, hogy mi is pontosan.”
Kiegyezés
„Ha ez a sors, akkor az ember megszokja. Idővel. Vagy, mondjuk így: szokja meg! Ami igen szomorú, mármint hogy az ember idővel mindent megszokik. Mint Montesquieu mondja: az ember szokásállat. Csak nézem, hogy van ez az élet összetéve. A testedben átszabnak bármit, a tüdődet lecserélik, a szívedet átültetik, zsigereidet bevarrják, férfiból nő leszel. A lélek viszont átoperálhatatlan.”
Dobozok
„A felejtést tanulni kell. Kitörölni az agyból, a pórusokból a maradványokat, melyek gátolnak a továbbhaladásban.”
Sterilitás
„Az az ember, aki hitt, de már nem tud hinni, aki szeretett, de már képtelen érezni, aki lángolt, de már nem is parázslik. Aki élt, és örökös álomkórba került, álmok nélkül. A metró csak száguld, ő nem érzi az időt. Nem is érdekli sem az idő, sem az emberek, sem a lét maga. Mindegy, hogy hova érkezik.”
A kályha
„Az élet általában azzal telik el, hogy az ember szünet nélkül felkészül reá. Ernyedetlenül gyűjtjük, alakítjuk, tökéletesítjük az élethez a kellékeket. […] Az élet azzal telik el, hogy az ember fáradhatatlanul gyűjti hozzá a kellékeket, készül valamire, mint az antik harcos a küzdelemre, csiszolja és edzi fegyvereit, megálljatok csak, meglátjátok, egy napon majd összecsapunk! De a valóságban nem csapunk össze soha. Időbe telik, míg az ember megtanulja, hogy az élet éppen csak ennyi, pontosan ennyi: ez a készülődés az életre, ez maga az élet.”
Metronóm
„Én félek az zenétől, mert tudom, hogy rövid és hosszú hullámaival roncsolni is tud a lélekben; feltár olyan beteg területeket, ahová a sebészkés soha nem bír lehatolni, átjár olyan fájdalmakat, melyek már zsibbadtan, mintegy eltokosodva szunnyadtak a lélek szövetében, megérint olyan emléket is, amelyről azt hitted, hogy az irodalom, és környezeted sem tud róla.”
Forrás: tudtommal ez egy Stahl-féle recept (kisebb-nagyobb módosításokkal)
Neve: ismeretlen.
Fedőneve: nálam simán „bab” néven fut
Küldetése: gyorsan, finomat (tipikusan: ronda, de finom étel). Mint minden, frissen, melegen a legfinomabb, bármikor, bárhol, elképesztő mennyiséget képes vagyok belőle beburkolni.
Az egyik kedvenc, toplistás ételem.
Hozzávalók:
2 paprika
1 nagy paradicsom
1 nagy hagyma
1 vörös konzervbab (a levét leöntöm)
Kb 10 dkg kolozsvári/sonka
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál mustár
A felaprított hagymát üvegesre pirítom, rádobom a felcsíkozott husit, összekeverem, rövid ideig hagyom őket együtt rotyogni, majd jöhet a közepes méretűre kockázott paprika. Ha a paprika kezd puhulni, hozzáadom a konzervbabot, a meghámozott, felvágott paradicsomot, és az egészet fedő alatt párolom tovább.
Mielőtt majdnem kész, (jól összefőttek a hozzávalók) belekeverem az olívaolajjal elkevert mustárt, és fedő alatt még pár percig puhítom.
Úgy eltűntél, hogy ma se találod magadat. Mintha láthatatlanul lebegnél. Nyomokat hagysz magad után, robotolsz, csak éppen te magad nem vagy itt. Nem vagy ott, ahol éppen látszol.
Ez egy remek pogácsa recept, amellett, hogy finom, még 4 nap (!!!) elteltével is puha marad. (a sütést követő első éjszakát, - véletlenül ugyan - konyharuha alatt töltötte, és mégsem lett kemény…, azért érdemes bedobozolni a maradékot:).
Hozzávalók:
60 dkg liszt
25 dkg margarin
25 dkg túró
5 dkg élesztő (helyett: 7 dkg)
1 dl tejfül
1 csapott kiskanál cukor
1 dl tej
25 dkg reszelt sajt
1 evőkanál só
+ 1 tojás a kenéshez
A lisztet elmorzsolom a margarinnal, hozzákeverem a sót, túrót, valamint a langyos cukrozott tejben felfutatott élesztőt. Fél órát kelesztem, majd 1 cm vastagra nyújtom, megszórom a reszelt sajt ¾-vel, és feltekerem, mint a bejglit.
Ezután ismét fél óra pihentetés jön, majd a tésztát 2-3 cm vastagra nyújtom, tetszőleges méretűre szaggatom, megkenem a tetejüket felvert tojással, megszórom sajttal, és előmelegített sütőben, 200 fokon, aranybarnára sütöm.
Álmodtál, ébredtél, vártál rá, hogy felnőtt légy, felnőttél, más lettél, minden álmod elmúlt rég!
Hozzávalók:
60 dkg liszt
3 tojássárgája
3 evőkanál napraforgóolaj
5 dkg kirstálycukor
400 ml langyos tej
5 dkg élesztő
1 mokkáskanál só
+ 1 db tojás a kenséhez
Az élesztőt langyos cukrozott tejbe morzsolom, felfutatom. Ráöntöm a lisztre, és a többi hozzávalóval összedolgozom.
A tésztát kb. 50 perc alatt meleg helyen duplájára kelesztem.
Ez idő alatt elkészítem a tölteléket: a cukrot a vajjal vízgőz fölött felolvasztom, belekeverem a kakaóport.
A tésztát enyhén lisztezett gyúrólapra borítom, és hat egyforma részre osztom.
Ezeket egyenként téglalap alakúra nyújtom, vékonyan megkenem a krémmel, mindegyik rövidebbik oldalát ujjnyi vastagságban visszahajtom, majd a hosszanti oldalánál fogva feltekerem, és összefonom (hármas fonás).
Az így kapott tésztákat sütőpapírral bélelt magas falú tepsibe teszem, kb. 15 percig pihentetem, a tetejüket megkenem felvert tojással, és előmelegített sütőben kb. 180 fokon úgy 35 percig sütöm.
- De van még egy reménysugár életed sötét egén.
- Alig várom, hogy halljam...
- Magadra maradtál, nincs se pénzed, se kilátásod arra, hogy lesz...
- Most jön a reménysugárról szóló rész?
- Igen. Hacsak, nem támad meg a húsevő baktérium, a dolgok már nem fordulhatnak rosszabbra. Elérted a mélypontot. Nincs más út, mint felfelé. - Tudod mit? Igazad van. Te önző, lelketlen energiavámpír vagy, de igazad van. Megjártam a poklot, mégis itt vagyok. Darabokra tört a szívem, aztán a darabok még kisebb darabokra, mégis itt vagyok. Minden szar megtörtént velem, ami csak megtörténhetett, mégis itt vagyok. - Ez kezd úgy hangzani, mint egy Liza Minnelli dal. Na most mosakodj, öltözz fel, és légy önmagad. - Rendben.
- És ne felejts el, bármi is történjék, mindig szeretni foglak.
- Tudom, kösz.
- Ne köszönd meg kicsim, az anyád vagyok, muszáj, hogy szeresselek.
Rajongok az egzotikus gyümölcsökért (na jó, egyenesen szerelmes vagyok beléjük), a mangó pedig különösen kedves a szívemnek, ha tehetném, beköltöznék egy mangó-erdőbe (már ha létezik ilyen:).. Egy valamit nem szeretek, meghámozni, a hámozása felér egy kisebb csatával, amiben folyton én maradok alul. Pedig néztem YouTube-os mangó-pucolást, olvastam is róla, sőt…, ITT például képekkel illusztrált manó mangó-hámozásba is belefutottam…, de nekem ez valahogy nem akar sikerülni.
(Gazdag vitamin- és ásványi anyag forrás, ezen kívül enzime gyomorvédő hatású. Gyümölcshúsának tápértékét nagy szénhidrát tartalma adja. Vitaminok közül megtalálható benne az A-provitamin, B1, B2 és az E vitamin is. Ásványi anyagokban rendkívül gazdag, foszfort, kálciumot, nátriumot, magnéziumot, vasat tartalmaz, béta karotin tartalma miatt pedig kiváló káliumforrás. Rosttartalma segíti az emésztést, és a kutatások szerint jótékony hatással van a szívre, valamint csökkenti a vér koleszterin szintjét.)
Érdekesség: Ázsia egyes országaiban a szerelem szimbóluma, sok helyen az esküvői szertartásokon is megtalálható, így kívánják a bőséges gyermekáldást "elősegíteni".
Hozzávalók:
1 érett mangó
1 kis pohár natúr joghurt
Kb 1-1,5 dl tej
2 teáskanál méz
A hozzávalókat turmixgépbe teszem, simára mixelem, és már kész is.
A lelke mélyén mindenki hinni szeretné, hogy lehet kemény, de a keménység nem csak erről szól, az elfogadásról is. Néha meg kell engednünk magunknak, hogy egy percre ne legyünk kemények. Nem kell a nap minden percében keménynek lennünk, néha el lehet lazulni, sőt, vannak percek amikor kifejezetten ez a legjobb megoldás…, ha okosan tudunk percet választani.
Hozzávalók:
35 dkg liszt
1 tojás
1 dl tej
12,5 dkg túró
20 dkg cukor (helyett csak 15 dkg)
½ teáskanál sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg csoki (ét) darabokra vágva (helyett fél tábla 86% étcsoki)
A tojást, a tejet, a túrót, a vaníliás cukrot, és a vaníliát összedolgozom, hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet, majd hozzákeverem a csokoládé darabokat. (ragacsos masszát kapok)
Lisztes (vagy vizes) kézzel evőkanálnyi labdákat formázok, sütőpapírral bélel tepsibe sorakoztatom őket, lekenem tejjel, és 180 fokon, kb. 15-20 percig sütöm. (ha barnul a teteje, akkor jó, túlsütés esetén kemény lesz, legalábbis a külső réteg.)
A 4. muffin sütésem, és még nem adtam fel, pedig nem nyerte el 100%-osan a rokonszenvem, de azt hiszem nem is fogja, egyszerűen ez nem az én sütemény-fajtám. Ez a változat ugyanakkor ízlik.
A receptre ITT leltem, kicsit átdolgoztam a saját ízlésemre, feleztem az adott mennyiséget, a mazsolát pedig elhagytam, mert ki nem állhatom (sem á lá natur, sem az ennivalóban..., abban főleg nem).
Hozzávalók:
7,5 dkg vaj
15 dkg kristálycukor (én csak 10 dkg tettem)
Fél csomag vaníliás cukor (egy egész ment bele)
2 tojás
1,25 dkg tejföl
25 dkg rétesliszt
Fél csomag sütőpor
10 dkg túró
1 evőkanál rum (helyett rumaroma)
1,5 evőkanál kandírozott narancshéj
A vajat kikeverem a cukorral, hozzáadom a vaníliás cukrot, belekeverem a tojásokat, a tejfölt, a kandírozott narancshéjat, és a liszttel elkevert sütőport.
A túrót összetöröm, hozzákeverem a rumaromát, majd ezt is masszába keverem.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb 30 perc alatt készre sütöm.
Szeretem a körömlakkokat, ezekből is, (mint szinte mindenből) a sötétebbeket részesítem előnyben. Nem vagyok megszállott, és nem szívesen adok ki 800-900 forintnál többet egy lakkra, de néha hatalmába kerít az az érzés, hogy lakk nélkül meztelen a körmöm. Az Essence körömlakkok régóta nagy kedvenceim, elfogadható az áruk, szépek, sokféle színben kaphatóak, és tartósabbak a márkásabb társaiknál. A Surfer Babe trendkiadás pedig még tartósabbnak bizonyult, sajnálom, hogy nem vettem az összes színből.
A csirkemellet csíkokra vágom (persze előtt jól megmosom:), kevés vajon (esetemben olajon) rövid ideig pirítom, majd hozzáöntöm a mustárral kikevert fehérbort, sózom, borsozom, és puhára párolom. Ha kész, és már nem túl forró hozzákeverem a (akác) mézet.
Rizsgolyó:
30 dkg főtt rizs
2 tojás
2 dkg liszt
Kevés reszelt sajt (opcionális)
Só
A rizst a tojással összekeverem, sózom, hozzáadom a lisztet, a reszelt sajtot, golyókat formálok, és bő olajban aranybarnára sütöm.
Amikor a beömlő fény megtörik a prizmán, rengetek színre bomlik. Ugyan ez történik az emberekkel, nem úgy értem, hogy különböző színűek, bár azok, hanem, hogy a napvilágnál jellemük egész spektrumára fény derül a jó tulajdonságoktól a rosszakig.
Az ötödik születésnapomon történt, hogy apám a vállamra tette kezét, és azt mondta: ne feledd, fiam, ha bármikor szükséged van egy segítő kézre, mindig találsz egyet a karod végén.
Mostanában gyakran mellényúlok, legalábbis ami a receptválasztásaimat illeti (meg amúgy is...). Nos, ezúttal is sikeresen beválasztottam...
Ennek a receptnek a pozitívuma, hogy egyszerű, gyors, és gazdaságos, (főleg, ha elhagyjuk a sajtot); a negatívuma, hogy ízetlen (mintha csak kenyeret rágcsáltam volna), és másnap simán agyrázkódást lehet vele okozni, olyan kemény.
Hozzávalók:
50 dkg liszt
10 dkg vaj/margarin
4 dl kefir
1 kávéskanál szódabikarbóna
10 dkg reszelt sajt (elhagyható)
Csipet só (szerintem sokkal több só is mehet bele)
A hozzávalókat összedolgozom, majd lisztezet deszkán egy-másfél ujjnyi vastagra nyújtom, tetszőleges méretűre szaggatom (én a tetejét szórtam meg a sajttal, de lehet, hogy inkább a tésztájába kellett volna belegyúrnom), előmelegítetett sütőben aranybarnára sütöm.
A clafoutis (=klafuti) Franciaország középső vidékéről, Limousin megyéből származik, eredetileg nagy szemű, fekete cseresznyével készítik, méghozzá magozatlan cseresznyével, azért, hogy a gyümölcs leve ne áztass el a desszertet valamint, azért, hogy a mag az illatát-ízét is beleadja a tésztába.
Rengeteg változatot találtam, a számomra legszimpatikusabbITT található.
Könnyű, és gyors, Imám nyálcsorgatóan fincsi meggyes pitéjének "épphogy elmegy" kiadása…, szóval nem, nem vett meg kilóra, ráadásul még kicsit szalonnás is lett…:(
Hozzávalók:
16 dkg liszt
12 dkg puha vaj
10 dkg cukor (a recept szerint 12 dkg kell)
2 dl natúr joghurt
1 citrom reszelt héja
1 tojás
20 dkg magozott, (jól lecsöpögtetett) megy
Fél csomag sütőpor
A vajat a cukorral és a tojással habosra keverem, hozzáadom a citromhéjat, a joghurtot, és beleforgatom a sütőporos lisztet. A masszát egy kikent, liszttel beszórt formába öntöm, elegyengetem a tetejét, majd belenyomkodom a meggyszemeket.
Mi a feminista mozgalom gyermekei vagyunk. Fiatal korunktól azt tanuljuk, hogy semmi sem állíthat meg, hogy eljuthatunk bárhova, ahova akármelyik férfi eljuthat. És ez részben igaz. Hatalmas lépéseket tettünk, felszámoltuk a hagyományos szerepeket. Elhatároztuk, és megszereztük, amit akartunk. De ha erősek akarunk lenni, tudni kell mikor húzódjunk a háttérbe, és nézzük az életet más szempontból. Mert az a helyzet, hogy a szerelemben nincs vezérigazgató. Ez egy érzékeny tánc, finom mozgások, előre-hátra, néha föl, néha le…, de elviseljük, mert amikor vége a napnak, nem akarunk egyedül maradni. És ha találunk valakit, egy társat, megalkuszunk, szeretjük benne, amit tudunk, a többi fölött meg szemet hunyunk. Mert a szerelem nem tökéletes, de a nagyon tökéletlen szerelem, az visz minket tovább, azt tesz boldoggá.
Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk, megszegjük a saját magunk felállított szabályokat, és kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben, ott keresünk vigaszt, ahol találunk. És reménykedünk…, minden ész érv és minden tapasztalatunk ellenére, mint a gyerekek, sosem adjuk fel a reményt.
Egy több éves Blikk Nők receptfüzetben találtam ezt a receptet, egy nagyon gusztusos képpel körítve. Tartok az ilyen receptfüzetektől, mert a lelkesedésem legtöbbször nagy csalódásba fullad, a végeredmény sosem lesz olyan gusztusos, mint a képen, ami nem olyan nagy tragédia, ha finom az étel, de általában finomnak még csak nem is nevezhető.
És lám, A kivétel: ínycsiklandó, a burgonya puha, ízletes.
Hozzávalók:
1 kg burgonya
1 gerezd fokhagyma (mehet bele több is)
150 ml tejszín
1 kiskanál só
20 dkg reszelt sajt
9 dkg vaj/margarin
+ vaj/margarin a tűzálló tál kikenéséhez.
Provence-i fűszerkeverék
A burgonyát meghámozom, vékonyan felszelem.
Egy tűzálló tálat kikenek margarinnal, belerakom a burgonyaszeletek felét, megszórom a reszelt sajt felével, a provence-i fűszerkeverékkel, az apróra vágott (vagy esetleg zúzott) fokhagymával borsozom, sózom, ráteszem a vajforgácsokat. Erre rakom rá a maradék burgonyát, sajtot, sózom, borsozom, fűszerezem, ráöntöm a tejszínt.
Előmelegített sütőben, alufóliával letakarva kb 40-45 percig sütöm, majd az alufóliát levéve pár perc alatt megpirítom kissé a tetejét.
Az élet tele van kellemetlen megrázkódtatásokkal, utálatos meglepetésekkel, amelyek kizökkentenek a rendes kerékvágástól, és amelyektől a szívünk kihagy egy pillanatra. És ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk, és amikor a szívünk kihagy egy pillanatra a kérdés mindig az, hogy vajon túléljük-e?
Olyan elmondhatatlanul jelentéktelennek érzem magam...
A Földön termő növények között a legősibb, fajtákban a leggazdagabb a gomba. Számtalan gombafajta létezik, ezekből csak 500 féle fogyasztható.
Fontos fehérjeforrás, tartalmaz még szénhidrátokat, növényi zsírokat –ezek közül a legfontosabb a lecititn -, ásványi anyagokat (foszfort, káliumot, nátriumiot, magnéziumot, vasat), és vitaminaokat (C, D, K, B vitamint és karotint) is.
Engeriatartalam igen alacsony, és bár a belőle készült ételek táplálóak, ugyanakkor nehezen emészthetőek
Glükoz- és mannittartalma csekély, ezért cukorbetegek is bátran fogyaszthatják
Hozzávalók:
30-35 dkg gomba
1 fej vöröshagyma
2 evőkanál olaj
1 csapott evőkanál liszt
2 gerezd fokhagyma
1 liter víz (+2 db leveskocka)
2, 5 dl tejszín
Só
Bors
Kevés petrezselyem (elhagyható)
5-6 szál friss vagy 1 kávéskanál szárított kakukkfű
A hagymát és a gombát apróra vágom. A vizet felforralom, beledobom a leveskockákat, és félreteszem.
Az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre párolom, rádobom a gombát, kicsit megsózom, lefedve puhára párolom.
Megszórom liszttel, folyamatos kevergetés mellett
Beledobom a fokhagymát, kakukkfüvet, petrezselymet, sózom, borsozom, majd felöntöm az alaplével, lassú tűzön, időnként megkeverve forrpontig főzöm.
Majd kihűtöm, mixerrel pépesítem, e közben fokozatosan hozzáadom a tejszínt. Ezt követően ismét felforralom, sűrűsödésig főzöm, tálaláskor petrezselyemmel szórom meg.
Hidd el idővel enyhül a fájdalom, a sajgó fájdalom, ami kiszakítja a szívedet, idővel átalakul valami csodás érzéssé. Haraggá. Emésztő, lángoló dühvé, ami olyan dolgok megtételére tesz képessé, amiket magad sem hinnél.
Nagybátyáméktól lejmoltam két csokor mentát, házhozszállítással, földesen, sárosan, némi bogárkísérettel..., valamint egy gyökeres példányt is (nagynéném szó szerint értette, hogy "csak" egy gyökeres ágacskát kérek :D!)
Hozzávalók:
2,5 dl víz
2 nagy citrom
2 nagy csokor menta (ha több van, az sem baj:)
1 kg cukor
1 kávéskanál citromsav
A cukorból, a citromsavból szirupot főzök a vízzel. Mikor a cukor teljesen elolvadt ráöntöm a mentára, belerakom a felkarikázott citromokat, és állni hagyom egy napig. (ezzel a lendülettel meg is feletkeztem róla, szóval nálam két napot ázott).
Ezután leszűröm, jól kinyomkodom, újra felforralom, még forrón üvegekbe töltöm, szárazdunsztba (több réteg takaró közé) teszem kihűlni.
Tudod, mikor fiatal vagy, könnyű: férfi, nő, így vagy úgy, az egész egy nagy büfé, te pedig csak falsz egy villával. De ahogy idősödsz nehezebb villát szerezni..., élvezd ki a büfét!
Még nem ittam bodzapezsgőt, és őszintén szólva, el nem tudom képzelni, miben különbözhet a sima bodzaszörptől, amihez volt szerencsém, sokszor, sokféléhez, nem rajongok érte, és igazából a tág/szűk család sem készíti/fogyasztja, az illatát viszont imádom. Ezen kívül hülyét tudok kapni a benne úszkáló döglött bogaraktól (ez az egyik vesszőparipám, már-már beteges…), szóval ezért sem csinál(ok)tam.
(Itát szokott hozni bodzaszezonban egy-két üveggel, általában „úgy vágják hozzá” kedvességből, és rendszerint elromlik. Most is kapott valahonnan, megkóstoltam, de már az első elkészített adagban találtam egy bogarat, úgyhogy jól ott is hagytam.)
Végtelennek tűnő időn keresztül görnyedtem a mosogató felett, egyenként, többször is, jó alaposan átmostam a virágokat, mégis miután leszűrtem, mintha láttam (vagy látni véltem) volna úszkáló beazonosíthatatlan dolgokat/lényeket (amiket szimplán boooogáááárr-nak hívok), nem is tudom, paranoiás lennék?
Az egészben az a vicces, hogy nagy eséllyel rám fog rohadni az egész...
Hozzávalók:
35-40 bodzatányér
2 kg kristálycukor
4 citrom leve és héja
2 evőkanál fehérborecet
1-2 csipetnyi élesztő (szükség esetén)
6 liter ásványvíz
4 liter vizet felforralok, hozzáadom a cukrot, és addig keverem, amíg feloldódik. Felöntöm a maradék vízzel, belereszelem a citromhéjat, a levét is belefacsarom, hozzáadom a fehérborecetet, megkeverem, végül a letisztított bodzavirágokat is belerakom. Letakarom, és hűvös, szellős helyen pár napig (én két napig) magára hagyom. Ha a teteje nem lett picit habos, csipetnyi élesztőt adok hozzá, és további négy napig erjesztem. Majd átszűröm, vastag falú üvegbe töltöm, 8 napig állni hagyom. Ezt követően fogyasztható.
Igazából ízlés kérdése, a hozzávalók mennyisége. Először 3 dlkókusztejet, 3 teáskanál mézet, és kb 8 szem epret turmixoltam össze, nekem ez túl híg volt, úgyhogy következő alakalommal csak 2 dl kókusztejből, és jóval több szem eperből készítettem. Igazán finom!
Nem tetszik tudni sem boldogságot, sem nyugalmat venni receptre. Egész életemben mindenkimet, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ennyi a titok. Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere. Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta "Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad."
Éljük az életünket, és a végén néha valamilyen nyomot is hagyunk magunk után. Néha egy kis pénzt, egy festményt, néha pedig egy kedves szót. Néha viszont csak az üresség marad.
A cukrot karamellizálom, majd ráöntöm a konzerv ananászt, felöntöm a vízzel (én bele tettem az ananászlét is), meglocsolom a citromlével, megszórom fahéjjal, és forrásig főzöm.
Ha ez megvan, leveszem a tűzről.
Közben a tejszínt elkeverem a tejföllel, a keményítővel, hozzáadom az ananászhoz, és alacsony lángon összefőzöm, besűrítem.
Valami elképesztő illata (no meg íze) van, a színe meg, egyszerűen: szép.
Ha nem akarunk úszkáló ananászdarabokat akkor egy másik változat:
Az első lépések ugyanazok, majd a tűzről való levétel után ki kell hűteni, leturmixolni, hozzáadni a tejszínben elkevert tejfölt és keményítőt, és az egészet újból felforralni.
Ez a változat elég sűrű lesz, inkább egy hűs desszertszerűség, mint leves.
A húst megmosom, nagyobb kockákra vágom (vagy szeletelem és kiklopfolom), fűszerezem (esetemben pácolom pár órára, szójaszósz-provence-i fűszer kombojában), majd hirtelen kisütöm.
A brokkolit rózsákra szedem, alaposan megmosom, és sós vízben megfőzöm.
Besamel:
Felolvasztom a vajat, alacsony hőfokon, majd hozzáadom a lisztet, összekeverem, és mielőtt a liszt elkezdene pirulni, folyamatos kevergetés mellett, kis adagokban felöntöm tejjel. Miután besűrűsödött, ízlés szerint hígíthatom tejföllel, dúsíthatom reszelt sajttal, sózom, borsozóm, megszórom szerecsendióval.
Egy tűzálló edénybe sorakoztatom a húst, ráteszem a lecsöpögtetett brokkolikat úgy, hogy befedje a húst, ráöntöm a besamelt, vastagon megszórom sajttal, és előmelegített sütőben kb 200 fokon pirosra sütöm. (kb. 20-25 perc alatt).
