Ez a tészta igazán meglepett, azon kívül, hogy egy gazdaságos változat, másnapra (sőt harmadnapra) is puha és omlós marad, ráadásul nem érződik rajta ez a vaj/margarin mennyiség sem.
Hozzávalók:
30 dkg finomliszt
25 dkg vaj (margarint használtam)
6 evőkanál víz
1 evőkanál ecet
1 teáskanál só
+ 1 tojás a kenéshez
+ szezámmag a tetejére
A hozzávalókat összedolgozom, és egy éjszakára a hűtőbe teszem. Másnap hagyom kicsit kiengedni, majd vékonyra nyújtom, megkenem a felvert tojással, szezámmagot szórók rá, és felszelem. Előmelegített sütőben, 180 fokon aranybarnára sütöm.
Nekem nagyon ízlett, talán az eddigi legfinomabb, azok közül, amit eddig csináltam.
Hozzávalók:
32 dkg rétesliszt
16 dkg margarin
20 dkg reszelt sajt
2 tojássárgája
2 dl tejföl
Kevés só
Fél mokkáskanál Cayanne-bors
+ 1 tojás a kenéshez
+ 5-10 dkg reszelt sajt a szóráshoz
A vajat, a lisztet, és a 20 dkg reszelt sajtot összemorzsolom. Hozzáadom a tojássárgáját, a tejfölt (1 evőkanálnyit félreteszek belőle a kenéshez), a sót, és a Cayanne-borst, jól összedolgozom, folpackba csomagolom, és bő 2 órát a hűtőben pihentetem. Majd fél cm vastagra nyújtom, felszelem, megkenem a felvert tojáshoz hozzáadott tejföl keverékével, megszórom sajttal, és előmelegített sütőben, nem túl erős lángon, aranybarnára sütöm.
Hozzávalók:
75 dkg burgonya
15 dkg sajt
6 gerezd fokhagyma
1 nagy pohár tejföl
150 ml tej
1 csomag újhagyma
Pirospaprika
Bors
A sajtot kisebb darabokra vágom, összedolgozom a tejföllel és a tejjel. Egy kivajazott tűzálló tál aljára vékonyra szelt burgonyát teszek, megszórom apróra vágott új- és fokhagymával, némi vegetával, borssal. Erre jön még egy réteg burgonya, új- és fokhagyma, vegeta, bors. Lefedem alufóliával, kis fokozaton 25-30 percig sütöm, majd a fóliát levéve nyakon öntöm a sajtos-tejes-tejfölös masszával, megszórom pirospaprikával, és még 30 percig sütöm közepes fokozaton.
Sokkal jobbra számítottam, nem voltam elájulva tőle, a tésztája nem ízlett, a krémbe is tehettem volna egy kis sonkát, sajtot, így nagyon snassz lett.
Hozzávalók:
1 kg liszt
5,5 dl tej
5 dkg élesztő
2 evőkanál olívaolaj
1 mokkáskanál cukor
1 púpos teáskanál só
+ 1 tojássárgája a kenéshez
Krém:
35-40 dkg sűrített paradicsom
1 nagy fej hagyma
1 mokkáskanál cukor
Kevés só
Pici olaj
Oregano
A krémhez az apróra vágott hagymát kevés olajon megpirítom, hozzáadom a sűrített paradicsomot, fűszerezem, összeforralom, hogy sűrű legyen, hagyom kihűlni.
A lisztet és a sót összekeverem. Az élesztőt 2 dl langyos cukrozott tejben felfuttatom, hozzáadom a 2 evőkanál olívaolajat, elkeverem, és a liszthez önöm. Gyúrás közben fokozatosan hozzáadagolom 0,5 dl a tejet. Ha a tészta már elválik a táltól, a konyhapulton még 10 percig dagasztom, majd szobahőmérsékleten, letakarva egy órát kelesztem.
A tésztát vékonyra nyújtom, megkenem a krémmel, feltekerem, és ujjnyi csíkokra vágom. A csigákat megkenem a tojássárgájával, tepsibe sorakoztatom (szellősen, mert nagyra nőnek), és egy órán át kelesztem.
Előmelegített sütőben, közepes fokozaton 30 percig sütöm.
Igazán különleges, és látványos torta. ITT leltem rá.
Én a megadott adagoknál kevesebb cukorral dolgoztam, de aki igazán édesszájú, az tehet bele valamivel több cukrot (a krémbe), vagy cukrozott kakaóport.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
12,5 dkg vaj
1 teáskanál sütőpor
5 dkg cukor
1 tojás
1 csipet só
A tészta hozzávalóit összekeverem és (pihentetés nélkül) kibélelek vele egy kivajazott tortaformát. (25 cm-es tortaformát használtam, és elég sokat szerencsétlenkedem amíg mindenhova jutott a tésztából, szóval szerintem ez a méret nagy…, vagy szimplán csak béna vagyok). Ha a tészta nagyon morzsolódik 1-2 evőkanál jéghideg vizet lehet hozzáadni.
Krém elkészítése:
A túrót áttöröm egy villával, a puding és a kakaó kivételével hozzáadok minden hozzávalót, és addig keverem amíg egy sima, csomómentes krémet kapok. A krémet megfelezem, az egyik feléhez hozzáadom a kakaót, a másik feléhez a vaníliás pudingot (a pudingot nem kell megfőzni!).
Egy merőkanál segítségével rákanalazom a krémet a torta közepére, egy kanál világos krém, rá egy kanál sötét, amíg el nem fogy. Nem kell simitgatni, magától elterül majd szép csíkosra.
Előmelegített sütőben, közepes fokozaton, kb. 50 percig sütö(tte)m.
Nekem nem ízlett (ettől függetlenül elfogyott), kemény (tudom, hogy ropi lévén annak kell lennie, de ez…, olyan semmilyen) és száraz volt.
Hozzávalók:
30 dkg rétesliszt
10 dkg margarin
1 tojás (+ 1 a kenéshez)
2 dl natúr joghurt
3-5 gerezd fokhagyma
Kevés só
szezámmag
A margarint felolvasztom, belekeverem a zúzott fokhagymát, egy egész tojást és összedolgozom a liszttel. Az így kapott tésztát vékonyra kinyújtom, csíkokra vágom, megkenem a felvert tojással, és előmelegített sütőben 15-20 perc alatt aranybarnára sütöm.
Macska vagyok, de nem olyan házimacska, hanem kóbor macska. Aki magányosan csavarog, titokzatos és komoly. Az ilyet nem simogatja meg senki, és nem fogadja be, hiszen nem tudják, mikor vadul meg újra. És fekete vagyok...
„Minden embert elárul valami, mindenkinek van egy szemrebbenése, egy kézmozdulata, egy hangbotlása, ami vall helyette.”
„Éjszaka, kedves éjszaka… Amióta az eszét tudja, mindig szerette az éjszakát, de mióta itt él, ebben az ősrengetegben, még többre becsüli az éjszaka csöndjét, amikor megsápadnak a szavak, a dolgok meg életre kelnek. Minden tárgy visszanyeri formáját, ami nappal lényegtelenné vált a fényben, és az ember is újból összerakhatja végre énjének darabjait, számot vethet az eltelt nappal, hogy éppen e számvetés révén egy fa nyugalmával nőhessen tovább…”
„Az emberek lelke tele van csodálatos éleslátással és érthetetlen vaksággal, amelyek megmagyarázhatatlan módon felváltva kerítik hatalmukba a cselekedeteket.”
„Aztán majd múlik az idő, peregnek a napok, telnek a hónapok, s ami megesett velük, amit átéltek, lassan emlékké fakul, elmosódik, s hátteret alkot gondolkodásuk mögött…”
„Hiába lett volna? Megint korán reménykedett? Pedig hányszor eltökélte már, hogy soha, soha nem dédelget magában ábrándokat, hiszen az ő ábrándjainak egy a sorsuk. Nem lesz belőlük semmi.”
„Ilyenkor nem szabad beszélni. Csoda bizsereg a levegőben, amit áthevítettek a lángok, s minden szó profán, hétköznapi volna, megzavarná a röppenő szikrák szertartását. Idegen volna az emberhang, mert az ember már régen kiszakadt a természetből, nem benső résztvevője a tűz és az éjszaka misztériumának.”
„Zárt egyéniség az embert. A zárt egyéniség kerete pedig: a zárt szoba, amelynek zártságát nemcsak az adja, hogy kulcs teszi kinyithatatlanná kilincsét. Magad vagy, becsukod az ajtót, és ezzel kizártad a világot: jót és rosszat, barátokat és közömbösöket és ellenségeket.”
„Őt is elvették. A Körülmények. Ostoba szó, de nincs más, ami ennyire összefoglalna minden tényezőt, ami az ember életét alakítja, befolyásolja.”
„Mindjárt elalszik. Csönd lesz és öntudatlanság. Kívül kerül a világon, mindenen, ami körülveszi. […] Átadja magát a kellemes – mámorhoz hasonló – kábulatnak… Nem gondol semmire, hagyja, hadd fogja körül egész valóját a valószínűtlen bódulat…”
„Egész lényét hatalmába kerítette egyfajta fásultság, amilyet még sohase tapasztalt eddigi életében, egy akkora semmivel se törődés, ami mindent mindeggyé tett már számára. Gépiesen emelgette lábát, ösztönösen […] Ment, haladt, nem vett tudomást a szavakról, amelyek úgyis ritkán estek, és semmire se vonatkoztak. Legalábbis az ő fülének nem volt értelme egyetlen szónak se, […]. Ha hozzája szóltak, felelt, de nem tudta, mit kérdeztek, s ő mire válaszolt.”
„Az élet úgy rendeződött be, hogy minden eseményről csak utólag derül ki, mekkora is a súlya valójában.”
„Aztán szaggatottan felsóhajtott. Nem akarattal. A tüdeje kívánta a sóhajt. Hogy kilélegezzen magából valamit. Mit? A gondolatokat kellene kifújnia magából. Annyi lehetetlent feltaláltak már a tudósok. Miért nem találtak fel olyan szert, ami legalább egy időre megszabadíthatná az embereket a gondolataiktól? Afféle tablettát, amit csak le kell nyelni, ha úgy érzed, hogy nagyon nehéz az életed, s akkor egy-két hétig nem gondolkozol, nem kínoz bizonytalanság, önvád, lelkiismeret-furdalás, félelem…”
„Nincs kibírhatatlanabb, mint a várakozásnak ez a fajtája, amikor képtelenség távlatát találni a várakozásnak, nincs semmi időpont, amire várni lehetne, csak várni kell, magáért a várakozásért, kilátástalanul, minden perctől remélve valamit, s egyiktől se remélve semmit…”
„A gondolatok, megint a gondolatok… Rosszul épült fel az emberek szervezete. Behunyhatod a szemed, s nem látod magad körül a világot. Okos szerkezet a szem. Miért nem hozzá hasonlóan alakult ki az agy is? Hogy egyelten mozdulattal megszüntethetnénk a gondolkodást, ahogy a látást is megszüntethetjük?”
„Az állatvilágban kevés kell a helytálláshoz: jó izmok, pontos ösztönök, helyes reflexek. Hiszen csak az életükről van szó. Csak az életükről… És az embereknél? Nálunk valamivel többről, mint a puszta létünkről. A puszta létfenntartáshoz kevés elég. Enni-, innivaló, fedél, ruha… nincs is tovább. De ha mindez meg is van, attól még nem élet az élés. Az ember többet keres. Mit? Egy szóval szoktak felelni rá: boldogságot. De ha valaki elkezdi boncolgatni, mit is jelent ez a szó: boldogság – nem tehet mást, mint fogalmak felsorolásába kezd. Szavakat hord össze: nyugalom, kielégülés, harmónia, szeretet, szerelem, jólét, biztonság, gondtalanság, szabadság, és így tovább. Szavak, szavak, szavak… Mindegyik kell, mindegyik dolog, amit a szavak takarnak, és még sok-sok minden kell…”
„Még nem volt egészen magánál, de tudta, hogy a félelem, ami megremegett benne, valóság. Nem akart magához térni. Nem akarta felnyitni a szemét. Ó, ha tovább aludhatna… Ha magához tér, és körülnéz a szobában, visszazuhan a valóságba, amit pedig oly jótékonyan elrejtett előle eddig az alvás. Mintha meg se történt volna mindaz, ami megesett vele, velük […]”
„Nagy dolog, ha valakinek célja van. De nekik mi a céljuk? Semmi. Nincs senki, akiért érdemes lenne kedvvel dolgozniok, kötelességet szabniok maguk elé. […] Vegetálás lesz az életük. Nyomot, levert létezés. Ránehezedik mindegyikükre a sok emlék, az élményeik […] Viselik magunkon, ahogy a vándor hordja tarisznyáját. Üres a tarisznya, nincs benne semmi megfogható, semmi, aminek hasznát vehetnék. De cipelni kell, mert hozzátartozik a vándorélethez, az ember koldus voltához…”
„Itt nem lesz belőle soha ember. Nem tud élni itt. Csak vegetálni, mint a haszontalan zuzmók. Otthon mi lenne belőle? Helye lenne. Egy kő lenne az épületben. Egy ház valami más, mint kövek és téglák összessége. Egy ház: geometria és építészet. Nem a kövek és a téglák teszik a házat. Nem. A ház ad értelmet a kövek és a téglák létének. […] A tégla, ha kihull a ház falából, semmit se ér. Átmegy rajta egy kocsi kereke: szétporlad a súly alatt. Pedig amíg a ház falában volt, sokkal nagyobb nyomást is elviselt. Mert volt értelme a létezésének."
Az élet néha rákényszerít, hogy olyanok legyünk, akik nem akartunk lenni, ilyenkor próbálunk belekapaszkodni régi énünk egy kis darabkájába, mondjuk egy tetoválásba, vagy egy ékszerbe, egy aprócska ékszerbe, ami felidézi: ez vagyok én valójában.
Egyik kétségbeesett kísérlet a másik után, hogy találjunk valakit, akihez hasonlíthatunk, hogy ráakaszkodhassunk. Hé neked is tíz ujjad van? Nahát nekem is..., legyünk barátok, lesznek szabályaink, szlogenjeink, és ha találunk egy kilenc ujjut jól elverhetjük majd.
A keményítőt és a porcukrot összekeverem.
A tojásfehérjéket felverem, amikor habosodik fokozatosan hozzáadom a keményítős cukrot, és addig verem, amíg kemény hab nem lesz. Beleforgatom a kókuszt.
Sütőpapírral letakart tepsiben egy kanál (vagy habzsák) segítségével halmokat gyártok, és előmelegített sütőben, 160 fokon 20-25 percet sütöm.
Nem vagyok oda ezért a süteményfajtáért, de egyszer mindent ki kell próbálni. Egy egyszerű receptet kerestem, és azt hiszem egész jó lett…
Hozzávalók:
20 dkg liszt
8,5 dkg vaj
½ teáskanál sütőpor
8,5 dkg cukor
5 dkg barnacukor
1 db tojás
1 evőkanál tej
140 ml tejföl
50 g étcsoki
A vajat és a csokit összeolvasztom. A tojást a cukorral habosra keverem. A lisztet összekeverem a sütőporral.
Ha a vaj és a csoki keveréke kihűlt, hozzáadom a tojásos cukorhoz, belekeverem a tejet, a tejfölt, majd a lisztes sütőport, és jól eldolgozom.
Előmelegített sütőben, közepes fokozaton 25-30 percig sütöm.
Máz:
Porcukor (kb 20 dkg)
Víz
Kakaópor
A porcukrot annyi vízzel keverem el, hogy egy jó sűrű (nem folyós) masszát kapjak. Kb 2 evőkanálnyit kiveszek a masszából, ebbe kakaót szórok (úgy 1 teáskanálnyit).
Egy kanál segítségével megkenem a fehér mázzal a muffinokat, és papírtölcsér vagy zacsi (de egy fogpiszka is megteszi, tökéletesen agylezsibbasztó tevékenység, zen lettem tőle:) segítségével a kakaós mázzal spirálokat rajzolok. Fogpiszkálóval sugár alakban a muffin közepétől vonalakat húzok.
Annak ellenére, hogy magát a Cola-t nem érezni rajta, nekem nagyon ízlett a tésztája, tömör, nem száraz, frissnek hat napok múlva is, egyszerűen finom. (bár elnézegetve a neten található képeket, azt hiszem túlsütöttem...). A máz viszont nem nyerte el a tetszésem, ez nyugodtan elhagyható, vagy potólható olvasztott csokival.
Hozzávalók:
2 és fél dl Cola
1 dl tej
20 dkg szobahőmérsékletű margarin
10 dkg barnacukor
10 dkg kristálycukor
3 tojás
2 csomag vaníliás cukor
35 dkg liszt
1 kiskanál szódabikarbóna
2-3 evőkanál cukrozatlan kakaópor
5 dkg tejcsoki + 5 dkg étcsoki (darabokra törve)
Kevés kandírozott narancshéj (elhagyható)
A vajat összekeverem a cukorral, hozzáadom a tojásokat, és addig keverem amíg egynemű, habos krémet kapok.
A tejet összeöntöm a Cola-val.
A lisztet összeszitál a kakaóval, a szódabikarbónával, hozzáadom a cukros vajkrémet, aztán a Cola-s tejet, és az egészet csomómentesre keverem. Beleforgatom a csokidarabokat, és a kandírozott narancshéjat. Az így kapott tésztát kivajazott tortaformába teszem, előmelegített sütőben, 200 fokon, kb 1órát sütőm. (ha nagyon barnul a teteje alufóliával lefedhető).
Akkor kész, ha a tészta közepe rugalmas, nem lötyög a belseje.
Máz:
5 dkg vaj
Fél dl Cola
3 evőkanál cukrozatlan kakaópor
20 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
A hozzávalókat állandó kevergetés mellett felforralom, és forrás után 3-4 percig főzöm még. Melegen öntöm a tortára.
A liszthez hozzáadom a sót, olvasztott vajat, a tojás sárgákat, végül az élesztős tejet. Pár percig dagasztom, majd letakarva egy órán keresztül kelesztem.
Közben elkészítem a tölteléket: a hozzávalókat habosra keverem, és a hűtőbe teszem.
Lisztezett deszkán átgyúróm a tésztát, és 3 részre osztom. Hosszúkás, téglalap alakúra nyújtom (egy ujjnyi vastagságúra). Mindhárom téglalapot megkenem a kakaós töltelékkel, és a hosszanti oldalánál feltekerem. A rudakat összefonom, úgy hogy a tekercsek hajtásvonalai alul maradjanak.
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejét megkenem tojássárgával.
Előmelegített sütőben, közepes fokozaton, kb 25-35 perc alatt pirosra sütöm.
Nagyon finom! Érdemes dupla adagokkal dolgozni, mert hamar fogy.
Recept INNEN.
Nagyon dicsérték, de engem nem vett meg…(a mártás finom)
Hozzávalók:
60 dkg csirkemell (a vékony darabokra vágott húst, egy éjszakára zúzott fokhagymás tejbe pácolom)
3 tojásfehérje
5 evőkanál étkezési keményítő
Só, bors
A fehérjét villával elkeverem, beleszórom a keményítőt, és kézi habverővel jól eldolgozom, sóval, borssal ízesítem, megforgatom benne a húst, és aranybarnára sütöm
Mártás:
2 dl ketchup
0,5 dl balzsamecet
0,5 dl méz
3 evőkanál szójaszósz
1 mk friss, reszelt gyömbér (én port használtam)
1 gerezd fokhagyma
1 kicsi vöröshagyma (vagy próéhagyma)
só
A hagymát és fokhagymát apróra kockára vágom, és az összes hozzávalót összekeverem, ízesítem.
Hozzávalók:
350 g brokkoli
½ liter húsleves (helyettesítve: húsleveskockával)
1 közepes fej vöröshagyma
200 ml tej
100-150 ml tejszín
40 g margarin
1 evőkanál liszt
1 gerezd fokhagyma
Só, bors, szerecsendió
A margarint felforrósítom, hozzáadom a kockára vágott hagymát, és a zúzott fokhagymát. Beleteszem a párolt vagy fagyasztott brokkolit, majd felöntöm húslevessel, és kis lángon felfőzöm. Ha langyosra hűlt mixerrel pépesítem, közben fokozatosan hozzáadom a tejszint, és a tejjel elkevert lisztet. Ha ez megvan, még egyszer felforralom, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítem, pirított mandulával díszítem.
Nem szeretem az ünnepeket, különösen a húsvétot nem, de most, a magam szórakoztatására egész héten sütöttem-főztem. A kalácsot leszámítva semmi olyat nem csináltam, ami hagyományos húsvéti ételnek számítana. Lehetséges, hogy e miatt kezdődött meg a szívás-sorozat(om):
- sehol nem kaptam olyan márkájú túrót, amilyet szerettem volna, kb. az 5. helyen találtam egy, egyetlen egy darabot (ami persze kevés volt...)
- szombat estére úgy beállt a derekam, hogy moccanni sem bírtam
- vasárnap letört a fogamból egy jókora darab
- hétfőn a laptopon megadta magát, amitől a szívbaj, és a sírógörcs kettőse kerülgetett. (mindenem a gépen, az egész felesleges életem minden apró darabkája, ezek közül leginkább a fotók, és a jegyzetek, amik számomra érzelmi értékkel bírnak, a többi nagyjából pótolható. És mivel a kocka ismerőseim száma konvergál a nullával, meg amúgy is, minek segítenének…(?!)…,a 4 nap saját-gép hiány, és a pénzügyileg megrövidített lét révén, most passzív-agresszív állapotban leledzem.)
- ráadásul bő 8 év kihagyás után meg is locsoltak… (egy boci-szemű, verselő 5 évesnek még az én antiszoc személyiségem, sem tud nemet mondani, (vagyis tud, és mondott is:), de nem sok haszna volt, azon kívül, hogy jól összezavartam szegényt, és kérdőn bámult az apjára…:)
- és ha mindez még nem lenne elég: valahogy minden xarrá válik körülöttem…
Nagy kedvenc a csirkemell (ill. pulyka), mindenféle formában, és módon elkészítve, lényeg, hogy minél változatosabb legyen. Egy halom receptet összeggyűjtöttem, ezek egy része toplistás, gyakorta elkészítős étel, másik részük első és egyben utolsó alkalommal elkészített, és egy nagyon kevés részük, eddig még ki nem próbált.
Ez gyakori vendég.
Hozzávalók:
35 dkg csirkemell
20-30 dkg gomba
1 piros kaliforniai paprika (helyett: sima paprika)
1 közepes fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 teáskanál currypor
2 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál majoranna
Só, bors
A csirkemellet szeletekre vágom, meglocsolom olívaolajjal, megszórom curryporral, és egy kicsit állni hagyom, majd hirtelen kisütöm.
Egy kanál olívaolajon üvegesre párolom a felaprított hagymát, hozzáadom a zúzott fokhagymát, a vékony szeletekre vágott paprikát, gombát. Sózom, borsozom, megszóróm majorannával, és fedő alatt készre párolom.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)