Van, amikor a leghatalmasabb sziklák is némák maradnak, az óceánok is elcsendesednek, s van, hogy az apró kavicsok sikoltanak és üvöltenek.
A hangerejük nem azonos a tényleges erejükkel.
Titkot rejtenek.
Kérdéseket, válaszokat, örömöket és fájdalmakat, csodákat, imákat, veszteségeket és győzelmeket. Reményt és túlélést.
Az Életet.
Annak teljességében és gyönyörűségében.
A feltámasztott, megújított, sziklasírból előhívott életet, amelyről másoknak kell majd leoldani a gyolcsokat.
Mielőtt észrevettem volna , hogy jeleznem kell, ha elviszek valamit tőled, már elvittem. Ezer bocsika érte, de én nem tudok élni ezek nélkül...ahogy te mondod...
VálaszTörlésMegendedet, hogy vigyek még magamhoz belőled ?
Szia,
VálaszTörléspersze, nyugodtan.
Azzal a 'kis szösszenettel' a blog oldalsávjában azokra a dolgokra céloztam, amiket én jegyzetelgettem ki könyvekből/filmekből ill a saját készítésű képekre. :)
Köszönöm...
VálaszTörlés